20 év óta tavasszal vannak a parlamenti választások Magyarországon. 20 évvel ezelőtt is tavasszal voltak, és ennek megfelelően a március 15-i ünnepségek mindig is részét képezték a választási kampánynak. Ezért aztán társult e hetekhez egy olyan forradalmi romantika, ami mintha kioltotta volna a tényleges cselekvés igényét. A rendszerváltást úgy hajtottuk végre Magyarországon, hogy egyet kértünk politikusainktól - csak ribillió ne legyen. Ennek megfelelően példás békességben, minden erőszak nélkül zajlott le a rendszerváltás - vagy inkább szép csendben elmaradt a lényege, lenyeltük, elfelejtettük. Inkább tollasodni szerettünk volna, ki-ki a maga kontójára, s azt hittük, megúszhatjuk az odáig vezető áldozatokat. Most, 20 évvel később már látszik, hogy valami vészesen kimaradt ebből a rendszerváltásból. Az, ami pedig '48 március idusán megvolt. Egy olyan közösségi élmény, amelyre lehetne építeni utóbb. Pedig Petőfiék forradalma is csendes volt eleinte. És persze ki kívánja az utána következett erőszakot ma? De vannak helyzetek, amikor áldozatot kell hozni, és ehhez szükség van arra, hogy az egyes polgárok is megérezzék a történelem leheletét.

Forrás: hetivalasz.hu
Feltöltő: Edy Andre
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

bra048
A cikket elolvasva az a benyomásom, hogy H.H.F. Úrnak is kellene egy kis forradalmi
szellő, vagy ez az ügy végképpen el fog laposodni!

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.