Imperial March

Egyelőre még nehéz elképzelni azt a kicsit patetikus, szerelmi szállal átszőtt, de felemelő és izgalmas háborús filmet, amely Európa és Líbia epikus összecsapását beszéli majd el. Pedig a háborúknak ez az egyik fontos funkciója, hogy közös élményként beépüljenek a kultúrába, és erősítsék az összetartozást. A háború ugyanis kezdettől, és egyre inkább kollektív műfaj. Szántani-vetni, csizmát készíteni lehet egyedül is, más országokkal megmérkőzni viszont csak együttesen. A mai élvonalbeli katonai apparátus fejlesztéséhez és fenntartásához már egy regionális hatalom is kevés. A biztonságpolitika az Európai Unió egységesülésének kitűnő eszköze lehet, mivel ott ugyanis más lehetőség nincs is, csak az integráció. Ez világos már az eddigi történésekből is. A nyugati koalíció az Egyesült Államok segítsége nélkül neki sem tudott volna látni Kadhafi kifüstölésének, a szükséges hardver híján; a szükséges hardver pedig azért hiányzik, mert a tagállamok az erőforrásaikat elaprózva fejlesztgettek a maguk örömére. Sajnos ebből sokan egészen mást fognak leszűrni, mégpedig azt, hogy ha ilyen macerás és drága dolog a háború, akkor inkább ne is csináljuk. Különben is van elég bajunk, fölösleges pénzünk meg nincs, bombák helyett vegyünk inkább csokit, és együk meg még ma.  Sikeres, dicsőséges és közös történetként kanonizált háborúkkal a háta mögött egy nemzet, de még egy törzsszövetség sem vetné fel komolyan, hogy mindig, mindenhol a pacifizmus a megoldás. De amíg az a kalács kisül, addig se nehéz belátni, hogy a katonai beavatkozás hihető, komolyan vehető képességét nem nélkülözhetjük. [...] Bővebben!