Fátyol Zoltán blogja

"2010. május 4., kedd Egy éve és pár hete, hogy Bolíviában, Santa Cruz-ban meggyilkolták Magyarosi Árpádot, aki a tanítványunk volt. A hírt, elsőre, hitetlenkedve fogadtam, de aztán dőlni kezdtek a képek és az információk a sajtóból. A mészárlást nemzetközi botrány követte, amely máig nem ért véget. Soha nem fog kiderülni, hogy mi történt az előzményekben, és kevés híradás szól azóta a jelenlegi santa cruz-i helyzetről. A tragikus tény végérvényes. A fagyos döbbenetet, ami akkor hosszú ideig nem engedett el, az évforduló újra felidézte. A vers nem most, hanem akkoriban született. …hallom a híreket, hogy ők aztán hazamentek és aludni tértek, miután lecsutakolták magukról a vért meg a kivégzettek haláltusáját – arrafelé kevés a víz és mindkettő mélyen ivódott pórusaikba –, de a képek az arcuk mögötti sötét falakra tapadtak lekaparhatatlanul. …hallom a híreket, hogy a bázison már csak az őrök és a hullák maradtak, s ez mindenütt így van a megrendelt gyilkosságok után, majd az egyre élénkülő képek bejárták a kaszárnya termeit és a katonák után mentek, egyszerre tűnve fel heveny rémálmaikban. …hallom a híreket, hogy az egyiken óriási sas repült, ismeretlen hegyek felől közelítve az alvókat – mind a százat –, karmaiban arany szelence az élet titkaival és rejtelmes kincseivel, a másikon fenyves, ahol a fekete fák ágaikat lengetik, mint az angyalok szárnyaikat, és alvadt vérrögöket hullatnak a föld felé. …hallom a híreket, hogy e két kép gyötörte mind a százat, mélyen aludtak az öldökléstől kimerülve, de hörögtek és üvöltöttek is talán, álomi kínban és verítékben fetrengve hosszan, amikor a sas fölébük ért és rájuk nyitotta a csillogó szelencét, a fekete fenyvesben pedig, talpuk alatt megszólaltak és nevükön szólították őket az alvadt vérdarabok. "