Így keresnek 10 milliót a magyar celebek percek alatt

@Horizont: Egyébként egy tömény heavy metal albumot végig bírnál hallgatni? Egy amolyan jó kis énektémákkal, hörgésekkel, sikolyokkal, hatalmas szólókkal megspékelve.

@entero: Az már lélekkínzó ! :-)

@Horizont: Csak kérdeztem. Jómagam viszont ismerek rengeteg műfajt, és az első Deep Purple bakelit lemezemért egy "szintén gyűjtő" már ott tart hogy 200 ezret is fizetne érte ha eladnám, hetente tesz meg újabb téteket. Nos, kíváncsi volnék olyan 40 év múlva ki fizetne egy fillért is egy Majka lemezért. Te pedig ezt nem akarod valahogy megérteni. Lehet szeretni bármilyen stílust, de értékében, hatásaiban messze nem a rap meg a techno és az egyéb hasonló stílusok a mérv adók. A Tankcsapda első három lemeze nagyon király volt, a többi sem rossz, de egyben hallgatva már kissé egybemosódnak. Ha valaki, én tényleg élek - halok a rock zenéért, ezt bizonyítja a több mint 1000 bakelit és a több mint 5000 db - os CD gyűjteményem. Nem véletlenül merek bármit is írni ebben a témában. Itt nincs a másik ember lenézése, itt csak a száraz tények vannak. Van jó zene és rossz zene, más nincs.

@varrólány: Nehogy azt hidd. Inkább nyugtatólag hat.

Egyetértek varrólánnyal, enteroval és pensive-vel. De nekem nem is igazán a zenei műfajjal van bajom, inkább azzal, hogy sok ... isteníti ezeket a pojácákat. A legtöbbet nyugodtan nevezhetjük hullócsillagnak, mert miután a szponzor kifacsart belőle 1-2 CD-t, és bejött a haszna, utána a "sztárocska" mehet vissza a fatornyos falujába kukoricát kapálni. Mondjuk sokuk meg is érdemli, főleg, akinek már eleve túl nagy az arca. Hozzám hasonló korúak biztosan emlékeznek rá, hogy a 70-es, 80-as években az előadók saját erőből küzdötték fel magukat a színpadig, ma pedig már a szponzor és a média akarja meghatározni, hogy mit hallgassunk. Bár inkább ők hallgatnának!

@Ernőcske: Milyen igazad van! Emlékszem hogy Tóth Gabi miatt néztem kizárólag egyszer a Megasztárt, különösen amikor azt mondta a kedvencei a Dream Theater, Yngwie Malmsteen, Iron Maiden, vagyis a kemény rock ászai, érződött rajta hogy ilyeneket is akar énekelni, majd a média csináltatott vele számomra legalábbis értékelhetetlen lemezeket. Tudom, kénytelen volt, mert nem tehetett mást ha meg akarta tartani a pozícióját. Önerőből talán senki nem lett volna soha. Éppen ezért is tisztelem az olyan magyar együtteseket mint az Ossián, a Pokolgép, a Wisdom, Dalriada, stb., akik kompromisszumokat nem ismerve mentek a saját útjukon előre, és bár lehet hogy nem lettek többszörös milliomosok, de legalább nem adták el soha magukat, és nem árulták el azt amiért küzdöttek éveken át. Az a baj még szerintem hogy a net miatt már csak az igazi gyűjtők veszik meg a lemezeiket, a többség megelégszik a silány másolatokkal is. A koncertekből tartják fenn igazán magukat, az élő zenének még mindig ugyanaz a varázsa mint régen (zenélni képtelen, playback kedvelők hátrányban). Egy bélyeggyűjtő barátomtól kérdeztem meg egyszer hogy mi a véleménye a másolatokról bármilyen téren, csak egy gúnyos mosoly volt a válasza...
.