Lehet-e, lesz-e Magyarországon politikai érdekképviselete, pártja az individualizmus, a gazdasági és politikai szabadság egyik alappillérének, a flat tax-nek, vagy 2014-ben is csak bal- és jobboldali szocialista, etatista pártok rivalizálását kell elviselnünk?
A Kapitalizmus blog botrányosnak tartja, hogy az elmúlt hónapokban (de végül is ez folyik két éve) taktikai, illetve stratégiai vitákat folytat az ellenzék: ki kivel, kivel nem, ki jöhet még, kinek milyen ellenzéki együttműködésben marad meg az "önálló arculata", "pólusképző ereje". Mintha 2014-el kapcsolatban csupán annyi dolgunk volna, hogy jól megnézzük a választójogi törvényt, megszervezzük az optimális Orbán-buktató stratégiát, oszt elindulunk, jó napot.
Ennek az elveket, eszméket, politikai filozófiákat megkerülő álvitának a része, de az is lehet, hogy kicsúcsosodása volt a hétvégi LMP-kongresszus. A két éve parlamentben ülő ökoszocialista pártnak sikerült egy még nem is működő gyűjtőmozgalomhoz, ill. választási párthoz képest meghatároznia önmagát, miközben rezsimváltó alapértékeinek egy töredékéről értesültünk csupán (Bajnai hitelességét feszegető elvárások formájában), anélkül, hogy megtudtuk volna, pontosan milyen gazdaságpolitikával is húznák ki az országot a mocsárból, mit vetnének el és mit tartanának meg a Fidesz változatos, racionális jegyeket is felmutató, ám többnyire az elmebaj határát súroló megoldásaiból.
Egy dolog tűnik egyelőre biztosnak az ellenzék részéről: bár a demokratikus intézményrendszert valahogy nyilván helyreállítanák, a gazdaságpolitikában visszaállítanák a "progresszív" többkulcsos adórendszert, a valóban arányos, lineáris szja kifutására esélyt sem adva, "katasztrofálisnak" minősített eddigi hatásaira hivatkozva.
Új hozzászólás