Rémálmomban egy narancsfa alatt táncoltam

"[...] Az egyik nagyobb fa alatt hirtelen mozgolódás támadt. Teherautók érkeztek, testhez simuló sárga ruhába öltözött karcsú, fiatal emberek ugráltak le róla. Azt mondták, azért jöttek, hogy a narancsszedő munkásokat szórakoztassák. A fák között, kicsit távolabb nem feltűnően, de jól kivehetően egyenruhás őrök álltak. A táncosok kört alkottak a letaposott, nyálkás, sáros fűben, a zene egyre hangosabban szólt. Táncolni kezdtek. Először lassan, majd egyre gyorsabb tempóban köröztek a fa alatt. A fáradt, közönyös munkásokat egybeterelték, hogy jól lássák a produkciót. Olyan, mint Észak-Koreában! - kiáltottam, de az emberek értetlen arccal néztek rám. Sose hallottak még Észak-Koreáról. Az őrök közelebb húzódtak. Kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek, Szemünkben a boldogság fénye ég. - harsogták most már fülsiketítő, torz, fémes zajjal a hangszórók. Néhány munkást hipnotizált a körtánc. Elindultak, hogy beálljanak a körbe, ők is táncolni akartak. De a fa körül...