Az elfogadás felé haladva – a homoszexualitás

Szeretnénk bemutatni egy koránt sem új, de mégis keveset hangoztatott módszert, amivel könnyebben fogadhatunk el olyan dolgokat az életünkben, amelyekre nincsen hatásunk, amik nem tőlünk függenek. Mi most ezt egy igazán aktuális témával, a melegséggel szeretnénk bemutatni. Úgy gondoljuk a társadalmi egyenlőségért folytatott harc egy kicsit megkopott eleme annak hangoztatása, hogy az elfogadás először önmagunkban kezdődik. Csak így beszélhetünk társadalmi változásról, hiszen a társadalmat mi, emberek alkotjuk. Közhely, de nincs is ennél igazabb mondás! (...) Mi lenne hát akkor, ha megpróbálnánk elmerülni a saját intimitásunkban és a saját belső világunkban? Ezt bárki megteheti. A négy fal között mindenki, a homofóbok, a keresztények, a feministák is. Mi lenne akkor, ha szembenéznénk önmagunkkal és nem külső érveket hangoztatnánk, amik alapvetően egyébként tényleg az önmagunkkal való szembenállásból eredeztethetőek: könnyebb azt mondani, hogy Isten nem fogadja el a melegeket, mint azt, hogy én nem fogadom el a melegeket. De miért is nem fogadom el a melegeket? Mert Isten így látja helyesnek, vagy mert én nem is tudom igazából, hogy mi az? Amikor két meleg csókolózik, undort érzek. Miért érzem ezt az undort? Félek tőle? Nem láttam még ilyet? Ha nézem, jobb lesz? El tudom fogadni? Ha vágyom rá, kipróbálnám-e én is? Ki mondja azt, hogy nem tehetem meg? Ha nem én mondom, akkor miért tud engem az a rajtam kívülálló valaki ennyire befolyásolni?