130 diákból 130-at megbuktattak egy középiskolában

Semmi gond, nyertek egy plusz évet. Elhelyezkedni úgysem tudnának érettségi után.

Nem tudom mi folyik abban az intézményben, de azért én is megnézném a tantestületet is, nem csak a gyerekeket.
Azzal az elvvel, hogy félévben puszta ösztönzésképpen a rosszabb jegyet adják a gyerekeknek, soha nem értettem egyet. Miért nem lehet a bizalom megelőlegezésével ösztönözni, és a jobb jegyet megadni.

Remélem a média figyelemmel kíséri a továbbiakat is, mert tényleg érdekel, hogyan történhetett ez.

@világlátó: hol van ideje egy pedagógusnak a gyerekkel is foglalkozni?alsóban ,ahol ;
éppen megalapozhatnák az értő olvasást vagy irást,hajtják a gyereket mint a lovat.amikor én voltam iskolás (huuu)volt egy olvasókönyv rengeteg irólap irásfüzet.a könyvböl kellett másolni.nem kipótolgatni a hiányzó betüket.mindenképpen gyakorlás volt.most mi van?tantárgyanként 2 3 munkafüzet plusz könyvek meg füzetek.ha még egy torna órája is van a szerencsétlennek ugy megy iskolába mint egy málhás szamár. az osztály létszámra való hivatkozás is tanár függő,mi 38 an voltunk ,de a leghülyébb is tudott irni olvasni. a kisebbik fiamék a régi suliban 6 an voltak.még se elmebajnokokat termelt az iskola.amikor elhoztam azt mondta a tanár nem jó ha kevesen vannak mert nincs verseny. baj van,mert már az iskola se a gyerekkel van elfoglalva,,a családok(emberek) meg borzasztó morális állapotban vannak.sem magukkal se a gyerekükkel nem tudnak mit kezdeni.senki nem akar felelösséget vállalni semmiért,tolják egymásra mert ugy egyébként tanácstalanok.

Jól meg kell azt tanulni !

Sokan még bizonyos idő alatt sem tudják elolvasni a leírt szöveget nem hogy értelmezni!

@nehogymá: Nem vitatkozom, én is így látom, tapasztalom. Néhány éve még nagy örömmel tanítottam egy szakközépiskolában. Mind a négy évfolyamban, sőt a 12 -es osztályokban is.Nagyon sok órám volt, de miután több év kihagyás után kaptam ezt a lehetőséget, szinte együtt tanúltam a diákjaimmal. Amit írtam korábban, azt nagy igyekezettel próbáltam megvalósítani. Voltak nehéz tanulóim, de nagyon gyorsan sikerült velük is normális kapcsolatot kialakítani. Voltak kollégáim, akik segítettek ebben, ahogy egy - egy tantárgyi vagy évfolyam záró értekezleteken egymásnak. Sok apró információval gazdagodott nmindegyikünk. Nagyon fontos a tanulók megismerése, akátrhányan is vannak. Voltak kisebb tűrőképességű és kevesebb empátiával bíró kollégák is, ők nehezen viselték a napi viszontagságokat. Mindig voltak és lesznek, akik feladják és máshol keresik boldogulásukat. A véleményemet továbbra is tartom, mert nincs más módja a gyermekeink emberré válásának, mint a jó iskola, a körültekintő oktató és nevelő munka. Ahogy a szülő sem mondhat le a gyerekéről, úgy a jó tanár sem. Ők a jövőnk és bárhogy is tévelyeg egyik másik, előbb - utóbb beáll a sorba és előbb mint utóbb megáll a saját lábán. Ehhez segítségre van szüksége. Célokra , amelyekért érdemes tenni, mert elérhető célok, / ha azok / Nem siránkozni kell és bűnöst kiáltani, az iskolát okolni, a tanárt szidni, hanem a családban együtt élni, az apával, az anyával és a gyermekkel. Ha kilökjük abból, elveszíthetjük. Valaha azt is megtanúltam, most is továbbadom: A meggyőzés és a kényszerítés együttes és helyes alkalmazása a megoldás a gyermekeink nevelésében. Nekem bizonyára szerencsém van, mert az én gyermekem és a már felnőtt unokám esetében ez a módszer bevált.Igaz, a szeretet mindig felülírta az említett módszereket.

Most egy iskola igazgatónak egy rádió műszerészt akarnak kinevezni a Fideszesek.
Lehet,hogy a tanárok sem tanárok,hanem Fidesz talpnyalók?
Ez lehet az ok?