Ötödikről dobtak ki egy kutyát Budapesten

@Zsuga: A felelőst azóta sem találtam meg, pedig hidd el kerestem. Lett volna pár keresetlen szavam hozzá. Igaz, a kutyát sem láttuk azóta.

alte trottel; zsuga;

Lezárva az ügyet, azért jellemző, hogy egyikőtök sem kérdezte meg, mi történt a kislánnyal!
A fegyveres testületeknél van egy olyan szabály, hogy a tárgyra és állatra leadott lövés, nem számít fegyverhasználatnak. Tehát az ember testi épségét, életét veszélyeztető állati támadás esetén nincsen jogod mérlegelni, a veszélyt bármilyen módon el kell hárítani. Ennyi. Egyébként nekem is van kutyám.

@sentinel216: "Egyébként nekem is van kutyám. "
Szerencsétlen kutya.

@keresztapa: Nem vagyok mániákus kutyaimádó, de nagyon szeretem az állatokat úgy általában. Az viszont igaz sajnos, hogy a kutya sokszor értékesebb, mint sok ember. Abban sem adok igazat, hogy a kutya nem szívesen él az ember közvetlen közelében, akár egy lakótelepi lakásban is a gazdájával, ha az elegendő időt szán a kutya sétáltatására is. Ha pedig egy kertes házban élő nem engedi be a kutyát a lakásba, az nem a kutya tiltakozása miatt történik, sokkal inkább a gazdi kényelme és higiéniájának igénye miatt. Egy hűséges eb mindenek előtt a gazdája közelségéhez ragaszkodik. Ha kipróbálnánk, hogy mondjuk egy láncra kötött, vagy akár csak a téli hidegben, kutyaházban vacogó kutya hol érezné magát jobban - kivéve a bernáthegyi és hasonló fajtákat - valószínű inkább a meleg lakást választaná a gazdi mellett. Persze ha nem úgy lett nevelve, fenyítve kezdettől fogva, hogy a lakás tabu.

@sentinel216: Nos, kedves őrszemtelen, biza, hogy nem kérdeztem, mert mi a paripapimpilinek kérdeztem volna?
"...elkékült szájjal sokkot kapott, mentő vitte el. Szerencsére csak a szandálját tépte le a dög..."
Csodaszépen írtad le, aki még életében nem látott kutyát az talán még be is veszi.
Aztán még az se ártana, hogy mielőtt annyira beleéled magad a Hős Apa lenyűgöző szerepébe, esetleg eldöntenéd, hogy mit is akarsz mesélni. Ugyanis a "...A lépcsőház ablak nyitva volt. Lehet találgatni, milyen gyorsan ért le a harmadikról a vadállat." szöveg teljesen egyértelmű, az meg más tészta, hogy szívesen megnézném, hogyan is emelsz fel az ablakpárkány magasságába egy begőzölt emberevőt, aki fizikailag alkalmas letépni egy hatéves szandálját (nem papucsot, nem strandpapucsot, nem papucs orrán pamutbojtot, hanem egy BECSATOLT SZANDÁLT), tehát az eb minimum 20-25 kg-os!
Aztán persze próbálod korrigálni ("...Különben nem írtam, hogy repülni tanult az eb, csak annyit, hogy gyorsan leért a földszintre...") mert nem a várt hatást érted el.
Szóval, ezt a rablómesét majd annak prezentáld, aki hozzád hasonlóan totál laikus kutya ügyekben.
(majd a többit akkor, amikor hörögve kikéred magadnak, mert egyrészt mesterkiképző vagy, másrészt Csányi profnál doktoráltál)

@alte trottel: Mint ahogyan ember, úgy kutya is van többféle. Az a kutya amiről én beszélek kb. ígyen alkatú és habitusú állat volt.

www.youtube.com/watch?v=C-Opm9b2WDk (Elaltatták!)

Az általam leírt történet idejében, jómagam 180 cm magas 90 kg súlyú a határőrség hivatásos állományában szolgáltam(nem irodában!). Nem voltam "totál laikus kutyaügyekben"! Nem esett nehezemre megfékezni a "dögöt". Ma is azt vallom, hogy a kutyának az ember mellett megvan a maga helye. Nagymamát sétáltató, töltött zokni formájú, pi***a nyaló, fodros - bodros, horgolt ruhácskába öltöztetett lények, nem kutyák a számomra. A kutya lehet az ember társa, adott esetben, szolgája, védelmezője, (még lakótelepen is) de nem puszilgatni való ágytársa. Ha pedig olyant tesz az állat, ami nem tolerálható, tenni kell ellene.