Külföldön élő magyarok csinálnak viccet a kormány gyűlöletkampányából

Újabb és újabb zseniális kezdeményezések születnek válaszul a kormány idegenellenességére. Az egyik legújabb közülük a "Külföldi vagyok, elveszem a munkájukat" Facebook-oldal.

Ide azok a külföldön élő magyarok posztolják történeteiket, akik bizony az ottani emberek elől "lopták el" a munkát.

Georg Ausztriából például azt írta:

Nemcsak elvettem a munkájuk... nekem dolgoznak:)))

Zsuzsa Skóciából szerelmi szálat is szőtt történetébe:

Skóciába jöttem, engem vettek el, nem a munkámat.

Zsuzsanna pedig Németországból üzeni:

Németországba jöttünk, elvettük a munkájukat, egy bölcsődei helyet és most az összes sör és perec jön.

Persze az összeállításunk nem lenne teljes, ha nem idéznénk egyetlen angliai magyar beszámolóját sem. Íme:

Én Angliába jöttem diákként. Tavaly. De nem csak tanulni. Mivel nem hipergazdag családból származom, vagy munka vagy mehettem volna haza. 4 nap alatt találtam munkát egy étteremben, azóta is ott dolgozom. Egyetem alatt hétvégén (az hogy laza vasárnap már rég elvesztette értelmét), esszéírás és kutatás közben, próbák előtt, próbák után. Szünetekben 0-24, hogy meglegyen a lakbér. De nem baj. Mert megbecsülnek és megfizetnek. Diákként, 20 óra munkával megkeresem a lakbér-számla-étel-meg még egy kis utazgatás, plusz repülőjegy haza árát. Otthon még egy albérletre se telne a diákmunkából (diákhitelből pláne!).

Ja, színésznek tanulok. És dramaturgnak. Rendeztem is. Írok sok drámát. Jól. Büszke vagyok arra hogy Magyarországon nőttem fel és nagy lelkesen terjesztem/tanítom/alkalmazom a magyar kultúrát. A színpadon és a színfalak mögött. A csoporttársaim imádják a magyar népzenét például.

Büszke vagyok a gyökereimre, de most már igazán nem értem mi folyik otthon.

Úgy jöttem ki, hogy 'Áh, lehet visszajövök'. Most már nem. Már itteninek vallom magam. Letelepedtem. Diploma után is maradok. Mert itt megbecsülik a művészetet, a nyelvtudást, az embert. Miért mennék haza?