Az utolsó vacsora megvilágítja, értelmezi és érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát – mondta Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek nagycsütörtök este az esztergomi bazilikában.
Az utolsó vacsorát felidéző szertartáson a bíboros kiemelte:
Jézus halála és feltámadása óta minden mise a Jézussal elköltött utolsó vacsora megújítása.
A nagycsütörtök esti mise három "fő titok", az oltáriszentség, a papság alapításának, valamint a testvéri szeretet parancsának ünnepe.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek nagycsütörtöki szentmisét celebrál az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban 2018. március 29-én. MTI Fotó: Bruzák Noémi
Erdő Péter kitért arra: a szentmise nem egy közös emlék felidézése, rajta az utolsó vacsora "mélysége, tartalma, átlényegítő ereje válik jelenvalóvá".
A bíboros szólt arról, hogy az utolsó vacsorán egyesült a múlt, a jelen és a jövő, túllépve az anyagvilág keretein, megjelenítve Krisztus halálát.
Jézus ugyanis elfogatása előtt mondta a kenyérről és a borról, hogy ez a én testem, mely értetek adatik, és a borról, hogy "ez az én vérem, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára". Jézus tehát már kereszthalála előtt "feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak" – tette hozzá a bíboros. Úgy fogalmazott: "Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot."
A szentbeszéd végén arra figyelmeztetett: most van itt az idő a hálaadásra, "most virraszthatunk a szenvedésére készülő Krisztus mellett", "hogy megköszönjük neki értünk adott és nekünk kiosztott életét".
A beszéd után bíboros után megmosta 12 hívő – kispapok, esztergomi hívők és a Boldog Ceferino roma misszió tagjainak – lábát, felidézve Jézus tettét, aki az utolsó vacsorán tanítványai lábát mosta meg.
A szertartás a Jézus elfogatását jelképező oltárfosztással fejeződött be: a terítőt és a díszeket eltávolították az oltárról.
A keresztények nagypénteken Jézus halálára emlékeznek, a katolikus egyházban legközelebb nagyszombat este, húsvét vigíliáján mutatnak be szentmisét.
Az senkinek nem tűnik fel, hogy Jézus az egyik évben áprilisban hal meg, egy másikban meg márciusban?
Tudom, hogy a hold állásából kiindulva számolnak az oktondik, de miért?
És Jézus születése, hogyhogy mindig ugyanarra a napra esik?
Azt a csuhás hétszencségit! :)