Sérelmezi, hogy nem írták meg, hogy még akad néhány kormánykritikus médiatermék.
"Oly éber" Magyarországot illetően a The New York Times szerkesztőbizottsága, amelyet nagyon "izgat" és "aggaszt" Orbán Viktor magyar miniszterelnök "jobboldali, nativista, nacionalista politikája"
- írta ironikus hangvételben szerdán az abouthungary.hu oldalon Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára, reagálva az amerikai újság egy, a közelmúltban megjelent, Magyarországgal és Orbán Viktor miniszterelnökkel foglalkozó cikkére.
Az államtitkár szerint
a "Manhattan-i klikkhez" a héten csatlakozott a The Guardian című baloldali brit újság egyik cikkírója, aki – mint megjegyzi – "véletlenül a Central European University (CEU) egy volt professzora, és "gyászolja a szomorú napot, amikor a CEU-t kiszorították Magyarországról".
"Csakhogy ez nem így történt" – írja az államtitkár, mivel – mint fogalmaz – az intézmény "teljes mértékben akkreditált Közép-európai Egyetemként még mindig szabadon működik Magyarországon". "A CEU viszont, saját bevallása szerint, még mindig nem folytat semmilyen felsőfokú képzést az Egyesült Államokban" – teszi hozzá.
Kovács Zoltán szerint a The New York Times szerkesztőbizottsága
"álmatlanul hánykolódik a magyarországi médiaegyensúly miatt".
Egy olyan lap szerkesztőbizottságáról van szó,"amelyet tetten értek azon, hogy jelentős hirdetési kedvezményeket ad baloldali csoportoknak, például a MoveOn.org nevű lobbicsoportnak, miközben teljes árat számít fel a konzervatív csoportoknak" – fogalmaz.
Az államtitkár szerint a The New York Times szerkesztőbizottsága azt állítja, hogy "Magyarországon jelenleg több száz kormánypárti hírforrás van, szemben azzal a harminceggyel, amennyi 2015-ben volt".
"Nem mondanak semmit viszont arról a meggyőző nézettségi aránnyal rendelkező magyar médiáról – beleértve a legnagyobb televíziós hírcsatornát és a legnagyobb online hírportált –, amely következetesen és fennhangon kritikus az Orbán-kormánnyal szemben" – írja Kovács Zoltán.
"Van-e egyáltalán olyan tagja a szerkesztőbizottságnak, aki beszél magyarul?" – teszi fel a kérdést írásában az államtitkár.
37 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Aztan tortent, hogy ez a fiatal holgy elment egy nagyvarosba, es az ottani boltunkban elkezdte kirakodni az arukat a polcra (a fiatal holgy a Cadbury csokigyar termekeit helyezte el mindenhol a szupermarketekben), es valami miatt nem jott ki jol a munkaval, nem kapott eleg helyet, vagy valami hasonlo, es ezert szepen, erthetoen elinditott egy "b+ es orias lof@" cimu feszultsegoldo kifejezessorozatot, amitol a kozelben allo , szinten 30-as eveiben jaro uzletfonoknek elakadt a szava, es behivta az irodajaba a volt kolleganomet: kerdezte, hogy tudja-e, hogy most mit mondott? Az ex- kolleganom szepen leforditotta angolra, hogy mit mondott, a fonokno egy jot rohogott rajta, es megkerte, hogyha lehet, ezeket legalabb ne mondja hangosan, mert sosem tudhatja, hogy ki erti ezt a szoveget, mert peldaul o is tud magyarul folyekonyan, hiszen a szulei 56-os magyarok voltak. Szoval sosem lehet tudni, hogy ki mikor erti meg a magyart, meg akkor is, ha nem valaszol a Te magyar szodra...:o))))
hogy egy srác halkabban odaszól a parton álló felöltözött nejének:
-Te! Ezek tudnak magyarul!
De nagyon sokszor a legkülönbözőbb helyeken ill. időkben hallottam honfitársakat! ;-)
mesélték,hogy a vegyesházasságok voltak a leggyakoribbak,és a gyerekek már
"kétnyelven" indultak az életbe! Nem erőszakolva,mert a szülők még akkor rend-
szeresen összejártak! A harmadik,negyedik generációról már nincs értesülésem!
"Az ő sulijukba való felvételhez nem kell hülyének lenni,de az megkönnyíti a dolgot marhára?!"
Új hozzászólás