A 240 éves, hungarikumnak számító gyárért minimum 175 millió forintot várnak.
Forrás:
Index
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Persze esetünkben ez csak történeti duplázódás egy elvi lehetősége, s kicsiz, na jó nagyon másképp csinálják
Ha derék Moldova elvtársat 77-ben nem Keserű Jánosné találja meg, hanem a Bondor pasa és témaként nem a minisztérium számos más területét , hanem a szilikátipar, s azon belül a finomkerámia ipar történeteit énekelte volna meg (na jó más-más okból én mindkettőjéről sokat hallottam, így azt kell mondjam csak karcolgatta) most többen kaptuk volna fel a fejünket a hír kapcsán: „A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) eladásra hirdette meg a hungarikumok gyűjteményébe sorolt, 240 éves múltra visszatekintő hollóházi porcelángyárat”.
Az ember – főleg, ha nem idegen tőle a téma – elgondolkodik: mi történhetett? MI van a XVIII század második felében (mintegy fél,évszázaddal korábban, mint a Herendi!!!) létesült gyárral? Mi és ki lehet a dolgok mögött?
Főleg ha belegondolunk, hogy ha az író-elvtárs ezzel az iparággal foglakozott volna a textil helyett, biztosan elmesélte volna a történeteket a hazai porcelán-gyárak komoly nehézségeiről. Valamint Feodora Fjodorovna Kornyilova* – akinek külön szobája volt a Herendi porcelángyárban – szerepéről! =))
* = igaz Feodora asszony nem operába, hanem vadászni nem ment a férjével, viszont inkább a Hollóháza nem túl távoli környékét preferálja l!!! =))