Kórházkiürítés miatt küldték haza félig lebénulva, hamarosan meghalt

@SystemError: :)) Kedves vagy. A Nolblog a Népszabadság blogtere volt, olyan csapattal, amilyet másutt sem előtte, sem utána nem találtam. Ott írt Föld S. Péter, Diurnus...gondold el, nap mint nap Diurnussal kommunikálni! Szétszóródtunk, s bár itt is többünk előfordul, a két hely funkciója nem összevethető. Sokan átmentek a Kanadai Magyar Hírlaphoz, én nem tartottam velük. Próbálkoztunk a blog.hun egy exNOLBloggerek oldallal, hogy együtt maradjunk, de elveszett a varázs, jó éve töröltettem is magam. Néha még ábrándozom, hogy visszatérhet a Népszabadság, és szép sorban érkezünk mi is, a régiek, maradunk a nicknevünknél, és megnyitjuk az oldalainkat vagy kezdünk újba. Én ott is Nyírfa voltam, és ezen a néven nem is fogok változtatni.
A régi szerelmek ugyan már nem azzal a tűzzel égnek, átalakulnak, barátivá válva lecsendesülnek, de az emlékük megmarad, talán szebbé is válnak, mint voltak a maguk idejében, de van, ami nem változik, az érzés meghittsége.
Ilyen szerelem volt a Nolblog is.

@Nyírfa: Én már többször elvesztettem mindenemet. Szerencsére még fiatalon és amióta megtanultam elengedni a dolgokat mindenem megvan, amire vágyhatok..:) A lényeg úgy is bennünk marad és úgy is csak az marad meg, ami kell a megújuláshoz. Én a polgári foglalkozásom mellett 15 évig zenét írtam. Mint tudjuk a művészet kegyetlen szerető, mert csak a felszínes dolgok érnek sokat pénzt az élvezet, underground pedig mindig réteg, de ezerszer többet ér ha erről az oldalról kapok visszacsatolást. Szóval nem egyszer adtam el minden hangszerem és megvettem újra. Jöttek a gyerekek és tudatosan félre raktam 5 évre a zenét. De soha nem mondtam le róla, csak tudtam most ..., most pár éve újra előttem áll 4 szintetizátor ezer villogó kütyü. Mára megtehetem, hogy az amúgy érdekes munkám mellett nem kell úgy írnom zenét, hogy abban bármilyen kényszerek lennének. Igaz azenélésnek nagyobb szabadsággal mentem tizenévesen és ezt sajnos abban a formában nem lehetett örökké, de így igen..Soha nem tudnám elképzelni, hogy ez nincs az életemben.. A dolgok változnak, a stílusok is, lehetőségek de kutyából nem lesz szalonna, ezt jobb ha tudod..:) Már érted mire gondolok..:) Gondolom egy korszakként tekintesz vissza ezekre az időkre, de azok ti voltatok és a lényeg továbbra is megvan. Bele lehet fogni szakmákba, de úgy gondolom az ilyen állatfaj szenved, ha nem csinálhatja, amit szeret..:) Amit te is csinálsz nem olyan, hogy ettől végleg el tudsz-e szakadni és nem is kell!!! Én éveket dolgoztam úgy, hogy kereshettem volna szorzókkal többet, de mindig azt választottam, ahol jól érzem magam és, ahol van szikra számomra..Végül ez minden téren jó életfilozófiának bizonyult(lekopogom..:)

@SystemError: Amit megosztasz velünk, az olyan spirituális bölcsesség, amit érteni és megélni a legnagyobb ajándék. Az én életem is újrakezdések sorozata, de ezzel valószínűleg sokan vagyunk így. Eredetileg orvosnak, majd újságírónak készültem, végül egy nagy kanyarral új döntést hoztam, s mindkettőről lemondtam. Azt hittem, legalábbis. De, ahogy mondod, ami hozzánk tartozik, az mindig velünk marad. Bele kóstoltam a természetgyógyászatba, s ha csak bloggerként , de visszatértem az íráshoz is.
Igen, kutyából nem lesz szalonna :), s a lényeg, a mi lényegünk s vele a hozott érdeklődési területeink, újból és újból felkínálja , meg is teremti a kibontakozási lehetőségeinket. A lelkünk néhány lépéssel mindig előttünk jár, tisztítja az utat, építi a kapcsolatokat, instruál, súg, emlékeztet, és nem sértődik meg, ha nem figyelünk rá. Fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy felemeljen minket - kissé közelebb legyünk hozzá. Egy könyvben azt olvastam, hogy a hála nem az utólag megfogalmazott köszönetnyilvánítás, hanem az a bizalom, amivel az élet iránt viseltetünk: hogy nem hagy magunkra az az erő, amely a többség számára - érthető okokból - láthatatlan, de van, Ő a Van.
Hogy veled beszélgetek, és amiről beszélgetünk, megemelte az energiaszintemet. Ez így kimondva , lehet, hogy sután hangzik, de az igazsága vitathatatlan. Észrevenni, felfedezni a szépet nem csak a természetben lehet, hanem egymásban., magunkban is. Amikor meglátom egy felebarátom fényét , az olyan örömmel tölt el, mint amikor friss levegővel szívom tele a tüdőm, és érzem az élettel való egységemet.
Ezt az egységet élem meg ebben a pillanatban is, általad. :)

@Nyírfa: Köszönöm, bár inkább voltam kíváncsi és rossz gyerek, melyekből ezek a tapasztalatok jöttek..:) A társadalmi mókuskerekeket soha nem viseltem el sokáig. Azért volt mókuskerék és nyilván hamis dolgok is bőven:) Kölcsönösen jó eldumálni ilyenekről és érződik, hogy az olvasottságod mellet sok tapasztalatod van az életről.
Érdekes, én mondjuk nem orvosnak készültem, de a biológiát mindig nagyon szerettem, később versenyen is kerültem be egy környezetvédelmi vegyipari suliba(véletlenűl..:) Hamar rájöttem, hogy szép a biológia és a labor, de nem akarok egész életemben fehér köpenyben titrálni és A/B minták PH értékét meghatározni ...:) A biológia és a természet viszont mindig is nagyon érdekelt és az egyik legjobb "iskolának" tartom.

@SystemError: A természet magasiskola! :))

Orbánnak NÉPIRTÁSÉRT is felelnie kell!