"Annak idején volt bennem düh, főleg amikor külföldön koncerteztünk, és láttuk azt a szabadságot, amiről itthon csak álmodtunk. Emlékszem, milyen jól éreztük magunkat nyugaton, amikor itthon még tombolt a diktatúra, és élénken él bennem a harag, amit akkor éreztem, ha valaki felhozta, mi vár majd ránk otthon, pláne, ha kiderül, hogy nem csak játszottunk, de barátságokat is kötöttünk a vágyott szabad világ zenészeivel. Aztán persze hazajöttünk, és zenéltünk tovább, mert ez volt a mi utunk és ez ma is. Ezért is mondom, hogy olyan jó lenne, ha minden magyar honfitársam megértené, hogy amiben ma élhet, az bizony nagyon nagy szabadság". A fiataloknak pedig azt üzenete, „becsüljék meg a szabadságot, és ne kívánják vissza a múltat, mert bizony az rengeteget vett el tőlünk, és azok, akik ezt tették, azok az eszmék most is itt mocorognak körülöttünk”. Egy a megoldás: egyszerűen csak nem oda kell állni!– fogalmazott Demjén Ferenc.

Forrás: 24.hu
Feltöltő: Északi
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Peller Anikó
Ez kifejezetten a mi román barmainknak szól, annak a két-három elmebetegnek aki legalább 10 nikken osztja itt a nemlétező esszét.
namihami
Figyeljetek fiatalok, mert egy szegény, elnyomott, a szocializmusban csak vergődő, a lemezeit, zenéjét megtiltó énekes szól hozzátok. Mert nem ő volt az, aki hétről hétre, a Bergendy testvérekkel lépett fel a Ganzban. (tudom, ott voltam). És ezt nem az mondja, aki (jóesetben) három évente kapott útlevelet és 70 dollárt.
Most jött el a jóvilág és a szabadság a számára. Eddig csak a pia volt.
És akkor most lehet kezdeni röhögni...

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.