1672-ben vezették be a fogyasztási adót

Fogyasztási és szükségleti adókat terveztek s hogy mennyire ismerték az ország viszonyait, milyen jól értették dolgukat, azt jelzik ama számítások, melyeket ez alkalomból tettek. Azt vették alapúl, hogy a királyi területen 210,000 ház van átlag 4 lakossal, a mi körülbelül megfelelt a valóságnak. De a mi ezután következett, az már merő képzelődés. Fejenkint s hetenkint 4 fontra tették a husfogyasztást s két fontra 1 dénárt akartak róni; ezenkivül a borra 30, a sörre 15 dénárt akónkint, a pálinkára meg 1 dénárt itczénkint. Meg akarták adóztatni a csizmadia munkákat s a karmazsin papucs, a szattyán csizma és dupla talpú német csizma párjára 12 garas adót terveztek. Csupán a csizmaadóból 182,000 frtot vártak évenkint. Mindazáltal ez utóbbi eszmét elejtették s megelégedtek a hus-, bor-; sör- és pálinka-fogyasztási adóval. Hogy a tervet kipróbálják, egyelőre Pozsony, Moson és Komárom vármegyékben s a sz. kir. városokban hozták be, de már 1672 végén az egész országra kiterjesztették.