Hodász András a hétvégén írta meg, hogy kamaszkorában zaklatta egy pap, amire az esztergomi érsekség meglehetősen ellenségesen reagált. Ezt követően a plébániája kiadott egy hírlevelet arról, hogy nem kíván többé pap lenni, amit aztán visszavontak.
Fotó: YouTube/Papifrankó
Hodász András a hétvégén egy cikkben jelentette be, hogy kamaszkorában többször szexuálisan zaklatta egy pap. Ezek után készített vele videós interjút a Telex, amely során Hodász beszélt az őt ért abúzus körülményeiről, az árulkodó jelekről, az egyház és a zaklatások viszonyáról, valamint hogy milyen okok miatt hagy fel a papi hivatással.
Hodász a Telexnek adott interjúban nem akart belemenni a bántalmazás részleteibe, de a körülményeket ismertette. Mint mondta, bizonyos szempontból tipikus a történet: egy fiatal és népszerű pap sok fiatalt gyűjtött maga köré, és jó ideig nem tűnt fel senkinek, hogy gyanúsan exkluzívak ezek a barátságok. Hónapokig tartott a szexuális zaklatás, aminek úgy lett vége, hogy az elkövetőre „hajnalban rárúgták a rendőrök az ajtót”.
A 90-es évek végén, 2000-es évek elején még nem voltak szavaik, hogy elmondják és megértsék, mi történik, ő is csak annyit érzett kamaszként, hogy valami nincs rendben. Sokszor voltak hangulatingadozásai, mert az elkövető
profin játszott ezzel, hogy egyik nap te vagy a kedvencem, másik nap meg utolsó kutya vagy, és takarodj innen
Akkor derült ki számára, hogy miről volt szó, amikor elkezdett önismerettel foglalkozni és pszichoterápiára járni.
Az elkövetőt nem nevezi meg az interjúban, de megerősítette a 444 korábbi információit, miszerint a pap már 2008-ban kikerült az egyházi kötelékből, miután a rendőrség nyomozást indított ellene gyermekpornográfia birtoklása miatt. Úgy tippeli, hogy tucatnyi gyerek lehetett érintett.
Hodász a Szemléleken megjelent szombati cikkében és mai interjújában is nyomatékosította, hogy azért tárja fel ezt a traumatikus epizódot, hogy segítsen a többi áldozatnak, illetve a szülőknek és a társadalomnak, hogy felismerjék ezeket az eseteket, és időben lépni tudjanak.
Az eset kapcsán a szülőknek azt üzeni, hogy figyeljék a jeleket. Jó, ha egy gyerek jóban van a tanárával, edzőjével, papjával, de „amikor azt vesszük észre, hogy felhívja magához”, amikor az már nem egy sima tanár-diák viszony, akkor kezdjenek el beszélgetni a gyerekkel.
Az áldozatok nem azért állnak elő, hogy magukat mutogassák, vagy mert figyelmet akarnak.
Irgalmatlanul nehéz egy ilyet kimondani, és nem jókedvemben csinálom, de ha tudunk arról beszélni, hogy a társadalom kezdje el megérteni, hogy mik azok a jelek, amikre figyelni kell, akkor már nyert ügyünk van
– mondta.
Szerinte a társadalmat folyamatosan tanítjuk azzal, hogy leírjuk ezeket az eseteket. Húsz évvel évvel ezelőtt, az ő zaklatása idején még senki sem tudta, mi ez, de ma már vannak erre szavaink. A cél az lenne, hogy 9 millió magyar kezdje el megérteni, hogy mik a zaklatás jelei, és „akkor már nyert ügyünk van”.
Arra a felvetésre, hogy a világ számos országával ellentétben itthon nem indul múltfeltáró vizsgálat a katolikus egyházon belüli gyerekmolesztálá1sok felderítésére, azt mondja, hogy
ez védhetetlen, ezt meg kell csinálni
Csak találgatni tud, mi áll e mulasztás mögött, de „valószínűleg van egy félelem, hogy ez milyen fényt vet ránk”.
Azt ugyanakkor újra hangsúlyozza, hogy sokat tett a katolikus egyház a gyerekmolesztálások megelőzése érdekében, vannak már például olyan bejelentő oldalak, ahol szakemberekből álló bizottságok várják a jelzéseket. Hozzáteszi, hogy maga is kísért már el a rendőrségre áldozatot.
A teljes beszélgetést a Telex videójában nézheti meg:
csak ennyi
barátilag
J.L.