Nagyon furcsán méri az inflációt a KSH

Rosszul méri az inflációt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a valóságban jóval magasabb a drágulás mértéke – ezt a véleményt fogalmazta meg a napokban több közgazdász.

Hibás lenne a KSH számítása? Forrás: Pixabay

Több közgazdász állítja, hogy a lakossági energiaárak számításánál a KSH hibás módszert használ, ezért a mutató alacsonyabb a valóságosnál. Egy szigorú piaci vélemény szerint egyre komolyabb kétségek merülnek fel a magyar statisztikai adatok megbízhatóságával kapcsolatban, ha pedig kiderül, hogy ennek felülről érkező nyomás az oka, akkor az már a piaci folyamatokra is hatással lehet. A KSH visszautasítja a vádakat, az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat állítólag egyeztetéseket folytat a magyar intézménnyel az ügyben – írja a Portfolió.

2022. augusztusban a kormány a lakossági gáz árát a hétszeresére, az áramét a duplájára emelte az átlagfogyasztás feletti rész esetében. Ezzel a háztartások energiaárai megemelkedtek. De mennyivel? A kérdés csak látszólag egyszerű, hiszen a termékeknek ezentúl két ára lesz, ebből kell kisakkozni, hogy átlagosan mekkora volt a drágulás.

A KSH a rezsidrágításkor megbecsülte, hogy a gázfogyasztás mekkora részéért fizettek a háztartások alacsonyabb és mekkora részéért magas (hétszeres) árat. Hiába van ugyanis két hatóságilag rögzített gázár, ennek átlaga a fogyasztás szerkezetétől függően alakul. A hivatal számításai szerint a fogyasztási arányok alapján a gáz átlagos árszintje 2022 szeptemberében több mint a duplájára nőtt az előző hónaphoz képest. Ezután a hivatal minden hónapban újra megbecsülte a gáz átlagárát a havi fogyasztás alapján. Vagyis hiába van két rögzített hatósági ár, az átlagár nem fix, hanem hónapról hónapra változik a fogyasztás függvényében. Ha a sok gázt fogyasztók elkezdenek spórolni, akkor a fogyasztásuk arányában kevesebbet költenek a drága gázra és többet az olcsóbbra, ezért az átlagos ár csökken.

A KSH a becslése során úgy találta, hogy pontosan a fenti dolog történt: a háztartások visszafogták az energiafogyasztásukat.

Agáz átlagos fogyasztói ára a duplázódás után csökkenni kezdett, mostanra pedig a drágítás előtti szinthez képest már "csak" 43%-kal magasabb.

Ennek érdekes hatása van a teljes inflációra. Szeptember óta a gázárak már alacsonyabbak, mint egy évvel korábban, hiszen tavaly ilyenkor már túl voltunk a rezsiemelésen, azóta csak esik az átlagár. Ezért – bármennyire furcsának is tűnhet első hallásra – a gázárak alakulása már lefelé húzza a hivatalos inflációs mutatót. A fentiek alapján azonban érthető, hogy miért van ez: a lakosság kevesebb drága gázt vásárol, ezért alacsonyabb átlagáron kapja az energiát.

A kritikusok azért bírálják a KSH fenti gyakorlatát, mert a gázfogyasztáson belül havonta változtatgatja az alacsonyabb árú, illetve drágább gáz súlyát. Ezzel szerintük két probléma van. Egy gyakorlati: az egyes termékek súlyát évente szigorúan csak egyszer, az év elején szabad megváltoztatni. Egy elvi: az árstatisztika így a fogyasztás csökkenését számolja el árcsökkenésként.

A KSH módszerének talán legfontosabb kritikája mégsem ez, hanem az, hogy ehhez a megoldáshoz a KSH-nak a számítás pillanatában nincsenek pontos adatai.

Figyelemre méltó, hogy egy 2022 nyári statisztikai megoldás csak bő egy évvel később vált ki heves vitát. A közvetlen ok az infláció egy számjegyűre csökkenése, ami a kritikusok szerint vitatható.

Nem lehet nem észrevenni a KSH-ba vetett bizalom megingását. Az utóbbi időben sokan látni vélnek a függetlenség csorbulására utaló jeleket a hivatali működésben. A leglátványosabb ezek közül az adatok interpretálásának megváltozása, a kommunikáció nagypolitikai reflexet idéző fordulata. A KSH a közleményeit a „minden negatív hír mellé egy pozitívat” furcsa logikája hatja át, a módosítások pedig felülről érkeznek. Nem sikerült meggyőzően tisztázni a néhány váratlan személyi döntés mögötti szempontokat sem. Ha pedig jó híreket kell hangsúlyozni, a KSH szívesen nyújt segítséget.

A statisztikával nem árt óvatosan bánni. Amennyiben ugyanis azok közzététele és interpretálása nem üti meg az elvárt szakmai szintet, akkor az előbb-utóbb súlyos hitelességvesztéshez vezethet. A hiteltelenné váló statisztika pedig súlyos társadalmi veszteség lenne, eltűnne a beszélgetések, szakmai viták közös kiindulási alapja, tovább romlana az országban zajló folyamatokkal kapcsolatos tisztánlátás.

Egy hitelességében megroppanó intézménynek pedig előbb-utóbb még a jó munkáját is kétségbe fogják vonni. Ez az infláció esetében különösen nagy kockázatokkal jár, tekintve, hogy több ezermilliárd forint inflációkövető állampapír állományon ül a lakosság.