Orbánék autógyárat csináltak az országból, a beruházások ötödét közpénzből állja az állam

@KisTehen: Mi van tehen dugót nyeltél? Aki elektromos autót vesz az vagy tökhülye, vagy kurwasok kidobni való pénze van...vagy inkább mindkettő. Aki használ akkumulátort laptopban, szerszámokban autókban annak látnia kell a nagy hibát! Összeintegrált javíthatatlan szarok szoftverrel megtámogatott elavulással.
Olcsób venni egy új E-autót, szerszámot mint egy új akkupackot venni bele? Csak azért mert egy két cella elromlott ? Milyen idióta világ ez? Szemetet termelünk jó pénzért? Szétszerelhető, javítható dolgokat kellene csinálni úgy mint régen! Ja és a software is járjon a hozzá alanyi jogon annak aki megvesz egy ilyen szart. Nem ám úgy hogy megszűnik a "támogatás" és kuka amit megvettél!
Már most szemétbe kerülnek az E-autók, mi lesz később? raketa.hu/annyira-draga-az-elektromos-autok-javitasa-hogy-a-hertz-autokolcsonzo-huszezer-darabtol-valik-most-meg

@Nyírfa: Én is imádtam a Balatont. Igaz, csak felnőtt koromban jutottam el előszőr odáig, viszont utána minden évben, akár 3-4-6x is.
Rokonok költöztek Balatonra, gyermekeimmel gondoltunk egyet, be a kocsiba és ott töltöttük a hétvégét.
Évekig baráti társasággal 12-20-n gyerekkel együtt, minden évben 1-1 hetet szállodában-kempingben-motelben-magánházban töltöttünk.
Volt, hogy két hét nyaralás körbe Balatonon, 2-2 éjszakát mindig máshol töltöttük.
Tele volt magyarokkal!
De Tisza környéke, Velencei tó, Tata sem maradt ki!
Nem éltünk kaviáron, de napi fagyi-üdítő-lángosra tellett.
Balatonon tanítottam 3 unokámat a spórolásra:)
A legidősebb fiú 9 éves lehetett, iszonyú mennyiségű palacsintát-édességet meg tudott enni, balhé tört ki, ha rászóltunk. A másik kettő 7 éves, ők is követelőztek, minden játékot-édességet megvetettek volna.
Péntektől-Vasárnapig kaptak tőlem 5-5 ezer forintot, és nekik saját maguknak kellett beosztaniuk nyalánkságra és játékra. 2010 előtti időről van szó.
Beültünk palacsintázni, a nagyfiú 1 db palacsintát rendelt magának:)
Fagyiból 1 gombócot. :) A másik kettő is lecsökkentette az adagot.
Mi felnőttek csak mosolyogtunk rajtuk.
Másnap a fagyis előtt elkiáltottam magam, hogy mindenki vendégem egy fagyira.
Sorba álltunk, mindenki kért magának a szokásos 2-3 gombóccal. Utolsó a beles unokám volt, 1 gombócot kért :)))))))) Kinevettük! Nem figyelt oda, amikor mondtam, hogy a vendégem, azt hitte neki kell fizetnie :) Mondtam, hogy most az én vendégem mindenki, visszakérdezett, majd 3 gombóc lett belőle.
Vasárnap hazaindulás előtt játékvásárlás volt. Majd 3 órát válogattak, számolgattak, mit tudnak venni a megmaradt-spórolt pénzükből. Azok a szép idők!
Azt jött a nagy kisajátítás, a "nép szolgái" úgy gondolják rájuk dolgozunk, ami pénz befolyik, földjeink-tulajdonaink az övek. Remélem visszatalál a néphez minden!

@percsi: 03.26

Még az átkosban úgy alakult, hogy felnőttként is minden évben szembe jött egy beutaló. Ha nem szakszervezeti, akkor vállalati, ha nem lettünk volna jogosultak, akkor úgy, hogy valaki visszamondta, és mi mentünk, így a gyerekek is kiélvezték a nyarakat. Még kicsik voltak, amikor vettünk egy nagy sátrat, és csütörtökön vagy pénteken munka után be a trabcsiba, és irány Szabadi, a kemping. Ha ott nem volt hely, akkor mentünk tovább.
A kempingezést kevésbé szerettem, de a Balatonért kompromisszumot kötöttem.)
Kedves nagyi, ügyes vagy, nagy igazság, hogy a gyerekeket nem tiltással, hanem rávezetéssel jó az életre nevelni. :)

@KisTehen: Búúúú. Minek ez a sok ótó?

@Nyírfa: Beutaló, sajnos ez is már a múlt :( Sátorozás nekem sem volt a szívem csücske, követnem kellett a csipet-csapatot, mindig jól éreztem magam.
Volt, hogy a gyerekek vállalati beutalóval táboroztak két hétig, jeleztük, hogy majd ne hozzák haza őket, mert megyünk le mi is. Elmentünk a táborba értük, így 3 hét nyaralással kiélhették magukat.
A cégnek Ráckevén a Duna parton volt egy 5 szobás faháza, kis telekkel, stéggel együtt. Nyáron 1-1 hétvégét ott töltöttük a kollégákkal - családdal. Egy kolléga nyaranta csak egyszer tudta lefoglalni, már télen lefoglaltunk egy-egy hétvégét. Kb. egy idősek voltunk a kolleganőkkel, a gyerekek is, hatalmas élmény volt ez is, jó volt a kollektíva.
Évente három napos focibajnokság is volt, mindig más öntöde rendezte, más városban. Volt kupa, amit évente a bajnok csapat hazavihetett. Az ország öntödei dolgozói (focirajongók) ismerték egymást, mikor jöttek vagy mentünk, örültünk egymásnak. A záró buli sem maradt el.
Fel sem tudom sorolni, mennyi vállalati rendezvény-élmény volt.
Az év utolsó munkanapján mindig disznóvágás volt. Voltak böllérjeink, mindent feldolgoztak kolbásznak-sültnek, ettünk ittunk és még otthonra is maradt mindenkinek csomag. A cégnek saját zenekara is volt, akik kaja után jól ledolgoztatták a zsíros falatokat.
Évente volt 1 napos kirándulás, és horgászverseny is, majd finom halászlével zártuk a napot :)
Politikát nem ismertük, soha nem politizáltunk! Nem volt anyázás, átokszórás!
Dolgoztunk, nem kerestünk húúú de sokat, de tudtunk élni és embertársainkat tisztelni!

@percsi: tegnap, 04.03

Élmény volt olvasni! :)