Donáth Anna nyújtotta be ezt a módosítót. Az elfogadott állásfoglalás politikai nyilatkozat, nem kötelez senkit semmire.
Forrás:
24.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Igen, csak olyan lassúnak tűnik már minden intézkedés lefolyása. Nagy szervezet, nagy köröket futnak, közben múlnak a hetek, a hónapok, az évek, és ez az ország már olyan mélyen van...és mi nem is fogjuk megmenteni. De úgy is fogalmazhatok, nem mi fogjuk megmenteni, ha egyáltalán a megmaradásáról döntenek a nagyhatalmak.
Kettős érzésem van: az egyik, hogy, aki teheti, húzzon el innen, de nagyon gyorsan. A másik az, ha mind elmegyünk, csak magunknak tehetünk szemrehányást, hogy ebek harmincadjára hagytuk az országot. Nem tudok dönteni. Most még nem.
A dilemmám is inkább erkölcsi-filozófiai alapú: mi helyes, mi helytelen, hogyan viszonyulunk egymáshoz, én és a társadalom, minek van értelme, és mi hiábavaló.
Mulasztásom van, és ez most nagyon bánt: teljesebb életet kellett volna élnem, olyat, amellyel sokkal intenzívebben járulok hozzá a haladáshoz,
Antall számomra semmit nem jelentett, az átkos pedig élhető volt, és az lett volna a dolgunk - az enyém , biztosan -, hogy még élhetőbb legyen.
Új hozzászólás