Kitálal az APEH-alkalmazott! Egy adóhivatali dolgozó levele az "Utca Emberéhez"

Az a baj ,hogy jelenleg nem érek rá sajnálni őket, várjanak egy kicsit és addig gondolkozzanak erősen.

Azért AZ a netto 60-70 ezer ??!!!---- kissé kevésnek tűnik!!
Ennyiért nem hinném,hogy gályáznának!
És, ha ez nem igaz, akkor lehet, hogy a többi sem??

Jaj! Nem látok! Könnyes lett a szemem a sajnálattól és a meghatottságtól.
Ilyen szép levelet régen olvastam.
Vajon ki írta, mert szerintem nem egy mezei APEH-os.

Talán az a baj, hogy többnyire nem sajnáljuk őket, még ha igaz is ami a cikkben szerepel, mert nem igazán látjuk a munkájuk eredményét. Kisembert büntetni, abból magukat jutalmazni nem nehéz. Majd ha az igazi nagyhalakat kapják el és igazán nagy összegeket hajtanak be rajtuk, amiből már talán másra is jut majd, akkor inkább elégedettek leszünk és nem sajnáljuk a jutalmat sem.
Egyébként közalkalmazottként bruttó 91 a fizetésem ami köztisztviselőként egy röpke számítás után 110 fölött lenne. Szóval nekem még mindig megérné köztisztviselőnek lenni mert ha nincs más juttatás, akkor is jól jönne az a "kis" ruhapénz is, amit még soha nem kaptam, mert nem jár, pedig nekem is normális ruhában illik dolgozni menni. Igaz én nem macerálok senkit és nem büntetem irreális mértékben ha laikusként rosszul tölt ki valamit az amúgy nem is mindig egyszerű adóbevallásokban.

Ezért a munkáé ez a pénz is sok!
Engedjetek meg egy viccet, ami igaznak is tűnhet:

"Az apa bemegy egy étterembe a kisfiával, és hogy a gyerek valamivel
elfoglalja magát és nyugton legyen, ad neki 3 db százforintost játszani.
Egyszercsak azt látja, hogy a gyerek fuldoklik, kékül az arca, rájön,
hogy valószínű lenyelte a pénzt, és elkezdi ütögetni a hátát. A gyerek
ki is köhög két százast, de tovább fuldoklik, az apja kezd bepánikolni
és segítségért kiabál. Egy kosztümös, jólöltözött, mutatós, komoly
kinézetű nő ült a kávés pult mellett újságot olvasva és a kávéját
szürcsölgetve. Hallva a ribilliót felnézett, letette a kávéját meg az
összehajtogatott újságot a pultra és minden sietség nélkül odament a
fiúhoz. Kigombolta és lehúzta a
nadrágját és kézbevéve a tökét először finoman, majd erőteljesebben
elkezdte szorongatni, csavargatni. Néhány másodperc után a fiú görcsösen
összerándulva
kiköhögte az utolsó százast, amit a nő ügyesen elkapott a szabad kezével.
Elengedve a fiút, a százast odaadta az apának, és szó nélkül visszament
a helyére. Az apa, mikor látta hogy minden rendben van a gyerekkel,
odament a nőhöz megköszönni a segitséget.
- Igazán csodálatos volt, még sose láttam senkit, aki ilyet csinált
volna! Maga orvos?
- Nem. Az Adóhivatalban dolgozom."

Hülyeséget hülyeségre halmoznak! Azért (is) tartunk itt!