Ki ismerné fel a régi képről? – Ilyen volt érettségizőként a köztársasági elnök

Nem is oly régen, még a kormány feje, vagy éppen az oktatásért felelős miniszter köszöntötte a "nemzet lámpásait", pedagógusainkat ezen a napon, június első vasárnapján. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de most ilyennel nem találkoztam. Na, akkor köszöntsük mi Őket, bár már régen kinőttünk az iskola padból. Nagyon szivesen, és szeretettel emlékezem a tanáraimra, akik nem csak a tananyagot tömték a fejembe, hanem gondolkodni is megtanitottak, és ezáltal segitettek, hogy hogyan ismerjem meg a tananyagon kivüli világot, és példát mutattak emberségből, világlátásból.
Ez most itt Nekik , és mindazon pedagógusoknak, akik hivatástudatból tanitják , és okositják a ma gyermekeit:
“Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.”
/Róth Mária/