"Volt, hogy leköpdösték a lányomat, haját tépték, gyomorszájon ütötték"

A gyümölcsfákat is metszeni kell, a felesleges hajtásokat eltávolítani, s csak akkor hoz rendes termést, a gyermekeket pedig nevelni a sajátérdekükben, mert nagyon nehéz lesz az életük ........

@SELIG: delatod, raszoltal, megcsinalta. amit irtam fenn annyi buntetest kaptunk,h kiallitottak az osztaly ele es megkerdezte a tanar,h mit tettunk es miert. meg persze az igazgatoi :)
akit utnek az masokat is verni fo. es nem is erti,h ez rossz. az agresszio csak agressziot szul, es persze nem a szulon, tanron vezeti le akitol fel, hanem azon akit tud terrorizalni.

@bigyibogyo: Az a baj, hogy rá kellett szólni. Szerintem az lett volna a normális, ha nem dobja le a biciklit, ahogy az éppen esik valahova. A második, meg ha látja, hogy útban van odajön, és megkérdezi, hogy útban van? Nem kívántam sokat. De ha már az is eredmény, hogy így kell rájuk szólni, akkor az már nagyon rossz.
Engem úgy neveltek, hogy figyeljek oda a körülöttem történő dolgokra, és hangsúlyozom, nem veréssel neveltek!

@SELIG: nem hiszem,h kamasznak katonas fegyelmunek kellene lennie. epp lazad, szepen kieli magat es mire tul lesz a hormon valtozason rendbejon :)

Az iskolák a mindenkori társadalom miniatürizált változatai. Ugyanazt látjuk most az oktatási intézményekben, amit társadalomban.Anarchiát.És ne higyjétek, hogy ez véletlen!
Nagyon is tudatosan rombolták szét az egyébként kiváló magyar oktatási rendszert, amely sok nagy koponyát adott a világnak, pedig milyen kis lélekszámú nép vagyunk!
Nos, elvették a tanároktól az összes fegyelmezési lehetőséget, és olyan jogokat adtak a neveletlen, abszolut kialakulatlan jellemű diákoknak, amelyek legfeljebb felnőtt, érett személyiségű embereket illetnek meg.
Kérdem én, hogy jön ahhoz egy diák, hogy felülbírálja a tanárát? Felmenőit szidalmazza, sőt fizikálisan bántalmazza? Ez olyan súlyos erkölcsi és morális válság, mely azonnali orvoslást igényelne. Itt nyilván nem arra gondolok, hogy a tanár verje meg a rendetlen diákot, de legyen a kezében valamiféle hatékony eszköz a megregulázásra, legyen joga, sőt kötelessége megbeszélni a gondokat a szülővel! Amennyiben a szülő erre alkalmatlan, legyen joga orvoshoz irányítani a gyereket és ha ez sem segít, legyen joga sz Intézménynek eltávolítani az ilyen diákokat.Nem tudom már minek lehet nevezni ezeket az állapotokat, de azt tudom, hogy amikor én iskolába jártam még, már azért osztályfőnökit kaptunk, ha levelezni mertünk az órán.Mi, ha nem is szerettük, vagy tiszteltük a tanárainkat, azért betartottuk a szabályokat és meglehetősen jó eredménnyel befejeztük az iskoláinkat.Persze a strébereket mi is piszkáltuk, de inkább csak viccesen és eszünkbe se jutott bántani őket!!!

Nagyot változtak a közállapotok, maga a társadalom is. Teljesen mások a viszonyok ma (mindenhol), mint régen, ez a gyerek szintjére is leképeződik.
Ha nincs család, akkor az utca nevel, a közösség. Folyamatosan felértékelődik a családok szerepe. Nagyon nehéz tanítani, sok a deviáns gyerek. Teljesen más érdeklődésűek, teljesen más az ingerküszöbük a mostaniaknak,
mint gyermekkoromban. Ami akkor bennünket megfogott, az ma már nem használ. Sokszor tanári egyéniség kell a gyerekek lekezeléséhez, kevés a szeretet,a jóindulat, a szaktudás. Fontos lenne, hogy ezek az egyéniségek a pályán maradjanak, mert nincs más út, a szaktudás nem minden.
Fel kell fogni a társadalomnak, hogy ezeket az embereket meg kell becsülni s nem elég beszélni róla. Itt spórolunk, s később ebből fognak fakadni a legnagyobb kiadásaink szintén társadalmi szinten.