Az emberi jogok elvesztése

Közeleg december 10. Ismét egy év veszteség az emberi jogok terén. Azt hihetnénk, hogy Afrikáról van szó, de mi a helyzet a fejlett nyugattal? Az évforduló ünnepelni való, de mennyi okunk van rá? December 10. az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának ünnepe. Azon a napon miden évben ünnepeljük az évfordulót, de mert pár nap még hátra van addig, tekintsük át a leltárt, 10-én pedig majd nézzük a dolgok derűs oldalát is. A 30 alapjogot eredetileg annyira alapvetőnek tartották, hogy azokat nemzeti vagy ország alapon sem illene csorbítani. Ezek betartása tehát minimálisan ott kezdődne, hogy az egyes államok jogrendszerének tartalmaznia kellene ezeket vagy legalábbis a helyi törvények nem lehetnének ellentétesek velük. Ez a Föld sok országában nem valósult meg. A harminc magunknak a jogoknak a betarthatósága miatt kiemelhetünk itt néhányat: 6. Mindannyiunknak egyenlő joga van, 7. A törvény mindegyikünket megvédi, 8. Igazságos bánásmód, tisztességes bíróságok, 9. Nincs jogtalan letartóztatás, 10. A nyilvános tárgyaláshoz való jog, 11. Bűnösségünk bebizonyításáig ártatlanok vagyunk. Ki az, aki kijelenthetné, hogy megvalósult a 6. és a 7. pont, amikor a jogrendszerek a világ fejlett részén attól függően védik meg az egyént, hogy mennyire képes sztárügyvédet fogadni? Így még ha van is egyenlő joga az embernek, egyenlő védelme nincsen. A 11. pont pedig nem akadályozza meg az ugyancsak fejlett nyugatot abban, hogy néhány csakugyan veszélyes bűnözőre és terroristára hivatkozva gyakorlatilag korlátlan ideig tarthassanak embereket előzetes fogságban. Az USA-ban ehhez elég, hogy terrorista gyanús legyen valaki, amihez ott a gyakorlatban elég, hogy iszlám hívő legyél és egy nyomozónak „úgy tűnj”, hogy terrorista vagy. Látható, hogy a Földön egy nagyon egyszerű mechanika mentén fokozatosan leépítik ezeket a jogokat. Mely logika mentén veszíti el az emberiség azt a nyereséget, amit az Egyetemes Emberi jogokkal pedig elért már egyszer? A lépések ezek: 1. Történik egy bűntény, vagy bűnök egy sorozat, amit egy kis számú ember követ el. 2. A lehető legtöbb helyen közlik a hírt. 3. A sajtóban médiában ismétléssel, stúdióbeszélgetésekkel és más módon felnagyítják a dolgot és a néző már úgy hiszi, hogy a veszély az ő közvetlen közelében van. (Pedig mennyi a valószínűsége, hogy holnap felrobbantanak egy melletted egy buszt?) 4. A törvényhozók azt mondják, meg kell védeni a polgárokat, mert félnek. 5. Jó erőst törvényt hoznak, hogy még a lehetőségét is kiiktassák a „történteknek”. Következmény: mivel a bűnözők és terroristák ötletei általában egy lépéssel megelőzik a törvényalkotók elképzeléseit, ezért számukra a meghozott törvények nem sok korlátozást jelentenek újabb bűnök elkövetésében. A törvénytisztelő viszont leveheti a cipőjét a biztonsági kapuknál, a törvénytisztelőről tudják, hogy milyen pizzát rendelt mobilon, az ő ujjlenyomatát tartják nyilván, hamarosan az ő írisze alapján köszön neki a repülőgép számítógépes belépőrendszere. Hamarosan meggyőzik arról, hogy nagyobb biztonságban lesz elrablás ellen, ha csipet ültetnek a bőre alá. És akkor talán még szavazni is „gondosabban” fog négyévente. A szabadságot sokszor olyan forradalommal vívják ki, melyekbe még a győztesek is belerokkannak. Az ilyen történelmi események látványosak. A szabadság elvesztése viszont gyakran sokkal rejtettebb folyamat, amint azt a fenti 5 lépés is mutatja. Ezért bár alapvető fontosságú, hogy az ember tájékozott legyen a napi hírekben van egy fontosabb dolog. Erről L. Ron Hubbard, a Szcientológia alkalmazott filozófia létrehozója így ír: „Számodra az igaz, amit magad figyeltél meg, és ha ezt elveszíted, mindent elvesztettél. (Személyes integritás).” Úgy tűnik hát számomra, hogy ahhoz, hogy félre tehessük a véres forradalmak ismétlődését, ahhoz midig a békés jelenben kell pontosan megfigyelni a helyzetet és nyugodtan felemelni a szavunkat. http://www.facebook.com/emberi.jogok