A magyar hadtörténet legpusztítóbb veresége

Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1943. január 12-én vette kezdetét a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely felőrölte a mintegy 200 ezer főből álló 2. magyar hadsereget. Nem létezik olyan magyar család, mely valamilyen formában ne lenne érintett a magyar hadtörténelem leghatalmasabb katasztrófájában. A németeknek 1941 után muszáj volt csapatokat követelniük a szövetségesektől a keleti frontra, Budapesten pedig nem is akarták visszautasítani a kérést: az Adolf Hitler kegyeiért versengő, Észak-Erdély visszaszerzésére törekvő Románia azonnal teljesítette a német igényeket, így Magyarország sem engedhette lejjebb a lécet. Emellett a politikai vezetés arra számított, hogy a sikeres és hatékony részvétel következtében újabb, a trianoni döntéssel elcsatolt részeket kaphat vissza az ország. Berlin kezdetben olyan igényeket támasztott, amiket Magyarország képtelen lett volna teljesíteni: ezeket hosszas alkudozás árán sikerült némileg lejjebb szorítani, ám ennek súlyos ára volt, hiszen hadászatilag a németeknek rendelték alá a csapatokat.