Cammogós félmosoly - kritika a Hajszál híján úriember című filmről

A Hajszál híján úriember-től nem fogja eldobni az agyát senki, aki akár csak egy Aki Kaurismaki-filmet is látott életében, viszont a film olyan természetesen kedves, hogy megbánni se igen lehet, ha beült rá az ember. Főhősünk Ulrik (Stellan Skarsgard), egy lassú, pocakos, szánalmasan ványadt lófarkat viselő középkorú pasas, aki tizenkét év után szabadul a börtönből. Ismerjük a sztorit: a fickó szeretne normális életet élni, de ennyi év kiesés után erre vajmi kevés esélye van, ráadásul anyagi és erkölcsi értelemben is tartozik az egykori bűnözőtársaknak, akik visszahúzzák abba a világba, ami minden baja forrása volt. Az ismert történet attól válik itt különlegessé, hogy nem egy feszes gengszterfilm és nem is egy vergődős-vívódós lélektani dráma van ráhúzva, hanem egy drámaiságtól komikusan mentes, bájosan cammogó vígjáték, amiben a humor forrása legtöbbször pont az, hogy Ulrik mennyire nem csinál semmit. Hogy Ulrik végtelenül bamba, vagy végtelenül bölcs, annak eldöntését tulajdonképpen ránk bízza Hans Petter Moland rendező. Skarsgard félelmetesen jó: lomha Ulrikjának ábrázatán épp csak megrebben néha valami, amiből sejtjük, mire gondol éppen. Amikor házinénije enni ad neki, eszik, amikor egy lottyadt némber felkínálja magát neki, megdugja, amikor munkaidő van, dolgozik rendesen, és nem izgatja fel magát különösebben azokon az egymásnak feszülő elvárásokon, amiket környezete táplál vele szemben, még volt főnökén sem, aki szerint ki kéne nyírnia valakit. Majd lesz valahogy - gondolja minden bizonnyal Ulrik. A forgatókönyv lassan csepegteti az információkat, de az egész filmet belengő sztoikus humorból tudjuk, nem kell nagy revelációkra számítani. A háttérben, finoman kirajzolódik az egykori Ulrik alakja, aki valószínűleg pont az ellentéte volt a mainak, forróvérű, hirtelen haragú és agresszív. De ez nincs az orrunk alá dörgölve, ez annál sokkal ízlésesebb film. Kiderül, hogy Ulriknak valami mégiscsak nagyon fontos: fia és születendő unokája. Harcolni persze értük sem fog ez a nagy medve, inkább várja, hogy a sors mindent szépen elrendezzen. És el is rendez, Ulrik meg csak áll, szívja a cigijét, és talán még egy félmosolyt is megereszt bele a világba.