Nem tudom jó helyre fordulok-e a problémámmal, de ha tud segíteni, vagy van ötlete hova fordulhatnék kérem segítsen. A probléma igazából anyukámmal van. Idén lett ötven éves és egy ideje figyelem a viselkedését, amiből arra következtetek, hogy lehet valami baj van. Mi 3-n vagyunk testvérek, a nővérem 6 éve elköltözött már, abban az évben amikor apukám is elment (egy másik nőhöz). Anyukám látszólag megnyugodott, mert már elég rossz volt a kapcsolatuk. Azonban Édesanyám befordult, nem járt el sehova, nem maradtak barátai, vagy nem volt kíváncsi rájuk apukám miatt, ezt nem tudom. Ez azóta sem változott, sőt szerintem csak rosszabb lett. Sajnos eléggé pesszimista anyukám és ez a dolog talán csak rontott a helyzeten. Úgy tűnt mintha egyre csak fáradékonyabb lenne, de mára odáig fajultak a dolgok, hogy reggel felkel, elmegy dolgozni, hazajön délután, eszik valamit és leül tv-t nézni. Ebből leggyakrabban az lesz, hogy este 7 órakor már alszik a nappaliban és nem is nagyon kel föl reggelig. (Elnézést amiért ilyen részletesen írom le a problémát, de nem tudom melyik részlet lehet fontos). Hétvégéken is ez a helyzet szinte csak eszik és alszik, mintha vegetálna. Már egy ideje takarítani sem szokott, csak dolgozni jár, ez tölti ki a napja érdemi részét. (Egyébként 8 órás munkarendben dolgozik egy irodában). Próbáltam életet "verni" belé, de soha semmihez sincs kedve, mondván fáradt. Nem tudom mit tehetnék, hova fordulhatnék, vagy hogyan vehetném rá arra, hogy belássa ez így nem mehet tovább, és forduljon orvoshoz, amit szinte sosem tesz meg. Nem tudom mekkora lehet a baj. Elég ha én tudnék tenni valamit, vagy ez inkább már orvosi eset? Elég lenne neki valami homeopátiás, gyógynövényes hangulatjavító, élénkítőszer? Vagy inkább vigyem orvoshoz, ha igen tud javasolni valamilyen szakembert, vagy kezdjük a háziorvosnál?

Feltöltő: soho
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

6 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Kutyafüle
Kapásból, legalább 10 ilyen ismerősöm van.
ila51
Nekem is volt egy ilyen ismerősöm , aki miután nem érezte hogy nagy szükség van a vitalitására , leeresztett. Összehoztuk egy nálánál is gyengébb illetővel , azóta is segít , sürög , élvezi hogy fontos lett.
Feraj49
50 évesen nem kellene,hogy elmenjen az "életkedve".Főként akkor nem,ha rendelkezik munkahellyel,van jövedelme,lakása,szerető lánya aki aggódik érte!Sok olyan férfi és nő is van,akik elváltak vagy megözvegyültek,egyedül élnek.Nem a gyógyszerezés a megoldás,melyek tele vannak "mellékhatással",később áttéteket lépeznek.Anyuka kezd depressziós lenni.Javaslom a pszichiáterrel megbeszélni a dolgot míg el nem "fajul".A közös programok a társkereső klubokban jó alap lehet.Valószínű vágyik rá,hogy megdicsérjék a frizuráját,ruháját,legyen "kinek" költözni,sminkelni magát,még akkor is ha csak baráti szinten lesz kapcsolata.
Kutyafüle
egy régi nyálas sláger, de így van:

"Valaki kell neken is, aki hozzám való, aki csak az enyém, aki társ egy hosszú életen át"
dragonita
Ha arra gondolok, hogy milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlenegy boldog nap is már maga a csoda.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.