Mivel is kezdjem ezt az Eszenyi-cikket? Hogy miként is ismertem meg annak idején, több mint három évtizede? Birkózó-csapatbajnokság volt Debrecenben. Tombolt az egész csarnok. Küzdelem, ordítás, hangzavar, felfokozott indulatok, hatalmas csaták a szőnyegen, fütty, biztatás a tribünről, és e szilaj káoszban valahol a küzdőtér mellett ott ült rendíthetetlen nyugalommal egy tüneményes kis csitri. Papája a helyi birkózók egyik legendás támogatója volt, az elvarázsolt kislány pedig – nocsak! – Eszenyi Enikő. Ilyen volt. És ilyen is maradt. A káosz közepén is álmodozó, belső világát a csinadrattában is megőrző, és minden körülmények között folytonosan hódító, lenyűgöző, szeretnivaló.
Forrás:
Nők Lapja Cafe
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás