„Egy e-mail buktatta le a férjem”

"Van, hogy működik a női megérzés, és olyan is, amikor – bármennyire is tudjuk, hogy nem helyes – beleolvasunk párunk e-mailjébe, SMS-ébe. Történetünk szereplője név nélkül írta meg, hogyan jött rá, hogy megcsalják. Az egész az iwiw-vel kezdődött és a Facebookkal fejeződött be. Mindennek az oka, hogy a történet kezdetén még nem volt saját számítógépem. A férjem laptopján intéztem a levelezésem, és a kölcsönös bizalmon múlott, olvassuk-e egymás e-mailjeit. Amikor a családunkba is berobbant az iwiw, nekem a tízéves fiam küldött meghívót, Áronnak, a férjemnek pedig az asszisztense, a két gyerekkel magára hagyott, kedves Esztike, akivel régóta ismerjük egymást. Nem csodálkoztam, hogy engem is bejelölt. Elnéztem a képét: hamiskásan mosolyog, zavarában a szája elé kapott kézzel. Elolvastam a kép aláírását is: „De ki van a gép mögött?” Vajon ki készítette róla a fotót? Akkor még csak átsuhant bennem egy rossz sejtés. Észrevettem, hogy az iwiwen rendszeresen levelezgetnek a férjemmel – és nagyjából mindig azonos időre esett a bejelentkezésük. Az általam is olvasható e-mailjeik persze továbbra is csak a munkára korlátozódtak. Női megérzés. A férfiak megmosolyogják, de most is ez hajtott előre, és fogni kezdtem a jeleket. Láttam a férjemet, ahogy rendszeresen a zsebébe rejtett telefonnal vonul be a fürdőszobába. Feltűnt, hogy séta vagy vásárlás ürügyén – később már ürügyet sem keresve – valószínűtlenül hosszú órákra tűnik el hétvégén, vagy akár ünnepnapokon is. "