Pszichológus: Félek, hogy elvesztem az önkontrollomat

Örülök, hogy rátaláltam az Ön oldalára, remélem, valamilyen szinten tud segíteni nekem. Gyerekkoromban ért pár lelki megrázkódtatás, talán emiatt alakultak ki a mostani problémáim. Apám gyakran fogyasztott alkoholt, gyakoriak voltak a családi veszekedések, s olykor verekedések is. Az egész család megszenvedte az akkor történteket, s anyám, a testvéreim mind túllendültek ezeken a dolgokon az évek során. Ez több, mint 10 éve történt, bennem néha-néha felelevenednek még az emlékek. Úgy érzem, bennem maradnak ezek a dolgok, s félek is kapcsolatokat kialakítani az emberekkel. Jó pár éve nehezen kezelhetőnek nevez édesanyám, s ezt én is észrevettem magamon. Gyakoriak az ok nélküli hangulatingadozásaim, alvászavarokkal küzdök néha, s általában levert s rosszkedvű vagyok, fáradt és magasabb az alvásigényem. Gyakran előfordulnak szinte ok nélküli dühkitörések is, amiket nem tudok irányítani. 15 évesen öngyilkossági kísérletem is volt, a lehangolt, depresszív fázisaimban gyakran előjönnek ilyen szuicid gondolatok. Olykor-olykor kibillenek ebből az állapotból, olyankor szinte eufórikus örömérzet kap el, szétvet az energia, nehezen tudok egyhelyben maradni. Ilyenkor sokkal nyíltabb vagyok, rengeteget beszélek. Félek, hogy elvesztem az önkontrollomat, irracionálisnak tűnő ötletek és gondolatok törnek rám ilyenkor. Ezek csak töredékei azoknak az érzéseknek, amelyek végigkísérik az életemet pár éve. Nemrég felkerestem egy pszichiátert, aki egy pszichológushoz irányított elbeszélgetésre, nála november végéra kaptam időpontot. Az ambuláns lapomra azt írták a diagnózis részhez, hogy "disztímia" vagy "egyéb bipoláris affektív zavar". Ön szerint melyiknek lehet nagyobb a valószínűsége?