„Jézusmária, kilátszik a combom!” – állapítottam meg roppant bölcsen, miután belebújtam életem első farmersortjába. Úgy éreztem magam, mint egy gyermek, aki utólag szégyelli magát, mert evidenciára csodálkozott rá. És előre is, hiszen a következő perc őszinte kétségbeeséssel töltött el, noha másnak természetes lett volna. Ki kellett lépnem benne az utcára.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás