Pszichológus: Nem szabadna nélkülünk a gyermekünket náluk hagyni.

Van egy 3 éves kislányom, akit mindenki nagyon szeret. Nagyon barátságos,aranyos kislány! A nagynénémnél vettem észre olyan dolgokat, amik nagyon zavarnak: /Neki nincsenek gyermekei/ -állandóan ölben tartja kislányomat, mindig puszilgatja, simogatja, nem úgy viszonyul hozzá, ami szerintem egészséges lenne, mellkasára fekteti...stb, ha ő is velünk van és megszidom a gyermekemet valamiért, akkor rögtön megöleli, simogatja, így a lányom nem is fogad olyankor szót, amikor nagynéném is jelen van. Volt amikor pár napot töltött náluk kislányom, és amikor hazajött, nem bírtam vele, nem fogadott szót...pár nap kellett, mire újra úgy viselkedett, ahogy megszoktuk tőle. Amikor kislányom nála tartózkodik, ölben eszik, eteti, ...mindig puszilgatnia, ölelni kell őt.. Több alkalom is volt, amikor én is jelen voltam és hallottam, hogy anyunak szólította, és ő ezt hagyta, nem szólt semmit, amikor én kiigazítottam, hogy nem az anyukád, az én vagyok, erre az volt a válasz, hogy féltékeny vagyok,...