Mióta az eszemet tudom nincs igazi személyiségem

21éves lány vagyok. Mióta az eszemet tudom \'nincs igazi személyiségem\' Folyton keresek (vagy ha nem is keresek, találok) egy úgynevezett \'példaképet\' akit követek. Stílusban, viselkedésben, ahogy csak tudom. Ez tart kb 1-2 hétig, majd jön egy következő. Néha visszatérek ugyanahhoz. Mindegy, hogy férfi vagy nő. Ezt az \'utánzást\' nem nevezném betegesnek, nem mániákus utánzás, de állandóan él, nem értem hogy miért. Ha valakiben megtetszik valami, akkor az ő személyiségjegyeit próbálom követni. Vagy ezzel mindenki így van, csak nem mutatják? A másik, képtelen vagyok tartós kapcsolatra. Lehet, hogy viccesen hangzik 21 éves koromra, de minden (környezetünk által normálisnak vélt) normális ember azt szeretné, ha lenne egy szép kapcsolata, egy szerető társa. Én úgy vagyok vele, hogyha találok is egy \'tökéletes\' társat, olyat akit elképzeltem, egyáltalán nem tudok megmaradni mellette, hajt a szabadságvágy, úgy érzem, időpocsékolás hogy \'lekötöm magam\'. Szexuális...