A lányomat, azt hiszem, terrorizálja a férje. Úgy látom, hogy meg van félemlítve, szerintem meg is veri a vőm, de a lányom nem mondd semmit. Illetve tagad, amikor rákérdezek. Onnan veszem ezt, hogy olyan űzött a tekintete, megváltozott, látom rajta, hogy valami nem stimmel, ha nálunk vannak, igyekszik a férje kedvében járni, de nem úgy, mint egy szerelmes asszony, hanem mint egy kiskutya, aki veréstől tart, és simogatásért él.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Nos, jelen esetben, ha az én lányom lenne hasonló helyzetben, tutira nem hagynám annyiban. Ha azt látom, hogy ennyire fél, akkor nem nyúlnék bele erőszakosan, hanem megpróbálnám rávenni, hogy csapjunk együtt a csajos napot ( brrrr, ezt de utálom, de érte vállalnám) Szóval elhívnám fodrászhoz, kozmetikába, cukrászdába, moziba, vásárolni és közben finoman, óvatosan de kihúznám belőle, mi a baj! És ha úgy ítélném meg, hogy segítségre van szüksége kívülről, akkor igenis beavatkoznék.