Már egy hete megindult a temetőjárás. Van, akinek nagyon messze nyugszanak a szerettei, ezért képesek egész napot utazni, hogy a sírnál emlékezzenek. Én is elutaztam Hatvanba az új hatvani temetőbe. Ott minden olyan, mint ezelőtt 25 évvel, szinte semmit nem csinál a temetőgondnokság (nem tudom, hogy önkormányzati vagy egyházi), csak a kukát ürítik. Akadnak azért ott is szépen gondozott sírok, de azokra természetesen a hozzátartozók gondolnak.

Forrás: nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

5 hozzászólásarrow_drop_down_circle

csikknorisz
Egyre hosszabb a lista... :( Már a születésem is gyásszal kezdődött, aznap halt meg az apai nagyanyám. Még az utolsó kívánsága sem teljesülhetett, hogy láthassa az első unokáját. Rá is emlékezem, pedig nem láthattam soha. Fantasztikusan okos, tehetséges nő volt, gyönyörűen rajzolt, hibátlanul írt. Olyan térképeket láttam a 20-as, 30-as évekbeli iskolai füzeteiben, amilyet még nyomtatásban is nehéz utolérni, hihetetlen volt számomra, hogy kézzel rajzolta. De faluhelyen nem nagyon preferálták akkortájt a tehetség kibontakozását, hiába akart továbbtanulni, vagy gazdasszony lesz, vagy semmi. Annyira sajnálom, hogy nem ismerhettem...
ila51
Ahogy nem csak templomban lehet imádkozni , úgy nem csak temetőben lehet emlékezni.
Mindig emlékezem.
ila51
@nyanya001: Itt is égnek a gyertyák , virág van.
nyanya001
@ila51: A gyerekek elvittek kocsival, akkor elállt az eső,
visszafelé elkezdett zuhogni, azóta is esik.
Itthon is égnek a mécsesek.
csikknorisz
Egyre hosszabb a lista... :( Már a születésem is gyásszal kezdődött, aznap halt meg az apai nagyanyám. Még az utolsó kívánsága sem teljesülhetett, hogy láthassa az első unokáját. Rá is emlékezem, pedig nem láthattam soha. Fantasztikusan okos, tehetséges nő volt, gyönyörűen rajzolt, hibátlanul írt. Olyan térképeket láttam a 20-as, 30-as évekbeli iskolai füzeteiben, amilyet még nyomtatásban is nehéz utolérni, hihetetlen volt számomra, hogy kézzel rajzolta. De faluhelyen nem nagyon preferálták akkortájt a tehetség kibontakozását, hiába akart továbbtanulni, vagy gazdasszony lesz, vagy semmi. Annyira sajnálom, hogy nem ismerhettem...

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.