Fa majdnem mindenhol van. De az biztos, hogy még ott is egyetemes szimbólum, ahol kevés van belőle. Az életé éppúgy, mint a halálé. Len Roberts szerette a fákat, és szerette a kertjét; nyáron éppúgy, mint ősszel vagy télen. Amikor utoljára együtt vacsoráztunk a bethlehemi házban, büszkén mutogatta a kertet. Akkor azt hittük, lesz még alkalom újra megszámolni a fákat. Joshua, aki a vers írásakor három éves volt, ma felnőtt ember. Most talán úgy gondol az apjára, ahogyan Len gondolt annak idején a sajátjára. A novemberi falevelek nem nagyon változnak.
Forrás:
gittegylet.com
Feltöltő: gittegylet.com
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás