Amikor a virtuális szerelem fontosabb

Probléma akkor van, ha amúgy is lenne. Ha hiányzik valami a párkapcsolatból, akkor fordul az ember más felé. Ez lehet a facebook is.

Nem tudom mit esznek ezen a facebookon , egyébként nem csak ott lehet társasági életet élni.Ott vagyok szinte a legkevesebbet.

@teremőrző:Hidd el azért az emberek életében vannak fontosak a családon kívül is akik csak úgy bevonzódnak mert érdekesek és kíváncsi lehet bárki egy másik ember életére gondolataira.
Ezek nem kötelező kapcsolatok de legalább annyira értékesek mint egy párkapcsolat.Igaz a cikk a szerelemről ír , erről inkább nem nyilatkoznék! .-))

@varrólány: Nem tudom elképzelni, hogy pl. egy közösségi oldalon szedjek fel nőket. Nekem egy fotó kevés. Ha meg beszélgetések útján jutok el valakivel oda, hogy szeretném minden időmet vele tölteni, akkor a kapcsolatomból hiányzik valami, nem?

@teremőrző: Kezdetnek azért nem rossz egy virtuális beszélgetés. Néha a valós személyiség jobban látszik a leírtakban mint a valóságban.
Engem már sikerült összezavarni mert az írások alapján komolynak tűnök de beszélgetéskor meg mint egy csitri olyan vagyok, állítólag.:-))

Egyszerű a dolog, ki kell dobni a gépet annak aki függő lett.

@varrólány: Persze, csak a férfiak kicsit másképp vannak ezzel. :) Szóval csitris vagy?

@teremőrző: Persze értem én, a férfiakat a nő teste erotikája vonzza , és az ugye nem látszik a neten keresztül. A nők meg érzelmi alapon kedvelik vagy vonzódnak elsősorban a férfihoz.
Majd eldöntik mások milyen vagyok, de kicsit komolytalan nő nő vagyok! :-))))

van úgy, hogy két netező elkezdenek levelezni, és mint ismeretlenek kiöntik egymásnak a bajaikat. egy idegen elfogultság nélkül őszintén tud rá válaszolni. ez eddid okés, de mi van akkor ha vonzalom alakul ki közöttük?

@Eperke: Ha szabadok, tök jó, de ha otthon ott a valódi partner, akkor... hát pont ez az! :)

@Angelika: márpedig a vonzalomból igen mély szerelem lett...és tart...és kiúttalan csapda. Mivel mindketten igen érzelmi beállítottságúak:

@Eperke: Hát az gáz. Pont erről szól a cikk. Hogy mennyire lehet online kötődni valakihez, és milyen veszélyeket rejt, a "csak a neten dumálunk" dolog. Amikor elkezdtem facebookozni, engem is megtalált két olyan férfi is, akik gyerekkori, plátói szerelmeim voltak. Csak én szerelmes vagyok a férjembe, ezért amikor kezdtem érezni, hogy több az érdeklődés barátinál, egyenesen megmondtam, hogy mit gondolok. De ha az ember unja a párját, és lelkitársra, remek beszélgetőpartnerre, hasonló érdeklődési körrel rendelkező emberre lel a neten, akkor nehéz lehet...