Vidáman lépkedtem az Arany János utca belvárosi szagot árasztó aszfaltjárdáján, még a táskámat is meglóbáltam néha, jelezve, hogy a hangulatom, a munkába menés, a reggeli csúcs és a magas sarkú csizma ellenére remek. Úgy éreztem, ez az a nap, amikor semmi, de semmi rossz nem történhet velem. Nincs az a hír a világon, ami elronthatja a kedvemet, nincs az a feladat, ami lelombozhatja a lelkesedésemet. Belemosolyogtam az egyik puccos irodaház tükrös ablakába, tudván, hogy a másik oldalon esetleg jót derülnek rajtam az unatkozva kávézgató irodisták, aztán egy pillanat alatt lehervadt a mosoly az arcomról.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
1 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás