Egymásba szerettünk apám barátjával

@Horizont: Én is még mindíg"csak" kapcsolatban élek, egyenlőre jól megy a szekér, de hogy mi lesz jövőre? Ez a munkahely nekem most nagyon bejött, most még csak itt tartok.
Abban igazad van, nagyot változott a világ, más ahogyan anyuék élnek, és más, ahogyan most mi élünk. Tudod az igények is nagyobbak lettek, anyuék még annak is örültek, ha szakszervezeti beutalóval a Balatonon üdültek.

@Horizont: Mindig örülök, amikor más akarja jobban tudni, hogy mit miként gondolok :-) Nem, kifejezetten nem szeretem. Speciel voltam egy ilyen kapcsolat "túloldalán". Nem "láttam", mint Te, hanem megismertem. Alkalmasint engem nem zavart volna, ha harmadik gyermekem anyukája olyan idős, mint a nagyobbik fiam. Az pedig biológiai tény, hogy ilyenkor az ember már nem vesz tartós tejet. BTW, pont azért, amit írtál, Hiába tervezek én a végtelenbe, ha a kapcsolat kiegyenlített szakasza max 5-15 év. A kapcsolatunk nem ezen siklott el, hanem máson. Pl. ragaszkodtam ahhoz, hogy előbb fejezze be az egyetemet, meg ilyen marhaságok. S persze a kedves mama is annyira védte a lánya érdekeit, hogy a leányzó azóta is csak sodródik. De persze tudom, ez gusztustalan önzés, meg minden. Főleg a részemről. Mert fuj, ha két ember egy kölcsönösen előnyös helyzetet tud teremteni. Tényleg. Ha ne adj isten, még szeretik és elv is viselik egymást, akkor aztán szégyeljék össze magukat.
Nem vagy kicsit prüd és előítéletes esetleg?

@Horizont: Idézek Tőled: "Szóval nem olyan egyszerű a kérdés mint ahogy te gondolod! "
vö.: "De most miért vetted ezt úgy tőlem, hogy megakarom neked mondani, "
Idézet tőlem: "Igazi win-win helyzet alakulhat ki. S ennek miért ne lehetne érzelmi alapja is? "
Idézet Tőled: "Önzőség férfia neved"
Tudom, kiragadások, és az utolsó mögött még egy smájli is volt.
Idézek Tőled: "A te eseted csak egy eset, már bocs! "
Tévedsz. Minden eset egyedi, még akkor is, ha nyilván vannak emberi "nagy csapások". Nincs sem számtani, sem mértani átlag a körülöttünk zajló világban.
A saját ilyen sztorimnak már úgy öt éve vége különben.

Írtad: "Majdnem mindenki megél nagy szakításokat, persze nem kell belehalni a nap másnap is felkel! A seb meg begyógyul! "
Szerintem minden szakítás egy kis halál. Ezt láttam szinte mindenkinél, akinél valós, a jövőbe mutató érzelmek voltak a kapcsolat mögött, és nem csak a pillanat kotonkoptatása. S az igazán mély érzelmek sebei nem gyógyulnak. Vagy nem mindenkiben. Rárakódik egy csomó minden, de ott marad a mélyben. Ha valaha voltál ilyen kapcsolatban, akkor nézz a mélybe egy tükör előtt. Amúgy sem kioktatni nem akarlak, sem megbántani. Te nyilván leélted az életed úgy, ahogy berendezted maadnak. S nyilván én is eljutottam idáig, különben nem írkálnék :-)
A nagy korkülönbséges kapcsolatokat általában sajátosan szemlélik. Ez van.

@Horizont: Bocs, de egész pontosan ezt írtam: "Mindig örülök, amikor más akarja jobban tudni, hogy mit miként gondolok :-) "
Erre: ""Szóval nem olyan egyszerű a kérdés mint ahogy te gondolod! "
Ezt: "meg akarom mondani, hogyan gondolkodj?" nem írtam sehol.

Kedvesem 20 év múlva itt találkoznék veled, kíváncsi lennék rá,hogy akkor mit érzel az imádott apuci másolathoz...

@Horizont: Szerintem is.