Pánikbeteg vagyok, és a párom nem állt mellém, amikor ez kiderült. Kb. fél éve kezdődött, hogy nem tudtam megmaradni a buszon, le kellett szállnom, mert úgy éreztem, hogy rögtön megőrülök. Aztán ugyanez a metróval is, és minden hellyel, ahonnan nem tudtam azonnal kirohanni, vagyis nem én irányítottam az eseményeket. Ez egy rettenetes érzés, a pulzusom 140, ájulás, és hányingerérzet, olyan érzés, mintha csúszna ki a talaj az ember lába alól. Először nem tudtam, hogy mi ez, nagyon megijedtem, kerestem a szervi okokat, aztán kiderült, hogy az úgynevezett pánibetegség uralkodott el rajtam, ami sajnos elég gyakori manapság.

Forrás: nokorszak.hu
Feltöltő: Nőkorszak
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

5 hozzászólásarrow_drop_down_circle

pattantyus rozsa
@kevijenicsaja: Neked nem olyan ember kell aki magadra hagy amikor legjobban kellene a megértés,a szeretet.,a gyöngédség.,Ha nem jön be az új visszamennek a régihez.Szerintem ne fogadd vissza .Tanuljon belőle a fickó.
yazo64
"Nem az az igazi barát aki ha nevetsz, veled együtt nevet... hanem az, aki ha sírsz, letörli fájó könnyedet!"
csa-csa
NEE!!!
Az ilyen másodszor is elhagy ha sors ne adja beteg leszel!
keresztapa
A betegséged tett szabaddá, éljél vele, a párod bizonyította, hozzád való húségét, szeretetét, ha ez neked nem volt elég, akkor azt kapod amit megérdemelsz, ne kérj tanácsot, de dönts!

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.