Milyen nagyszerű, és visszagondolva éteri érzés, amikor csöppségünk még karonülő vegetatív lényként hol szende mormotaként, hol fel-felcsendülő szirénagépként rúgkapált öntudatlanul kicsiny dühöngőjében. Ám a természet csúf játéka a szülőkkel, hogy a vegetatív funkciók szép lassan kielégítetlenül hagyják gyermekeinket, és lassan úrrá lesz a feltörekvő kis testen a mindent megkérdőjelező önálló vélemény, a túlburjánzó szabad akarat. Persze ez többnyire a tagadás önfeledt vallása, ami így is van jól (hisz ez a világ rendje), csak az arányok, az az, ami nem mindegy, úgy a szülőknél, mint csemetéiknél. Az Ilka titka mindössze erre mutat rá olyan formában, hogy talán a tagadók masszív világképe is enged abból a negyvennyolcból.
Forrás:
7 óra 7
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás