Rettegjünk és/vagy röhögjünk?

Ellenőrzés! Alighanem legrettenetesebb szavaink egyike. Már maga az, hogy az „ellen” – benne van, hogy ellenünk van. Ellenőrzés a határon, amikor még nem volt világútlevelünk. Ellenőrzés a kollégiumi szobában, a századkörletben, vagy ezredszinten (bár attól inkább elöljáróink fostak…), ellenőr a buszon, metróban és egyéb közterületen, cégünknél. Fogunk vacog a gondolatra is, mert tudjuk: az ellenőr, legyen az tanfelügyelő, hadosztály-parancsnok, vagy nav-os, csak akkor nem talál valami problémát, ha nem akar. Mi pedig első fogvacogásunk elmúltával azon kezdjük törni összes fejünket, hogy miként kerüljük el a kellemetlen perceket, és miként adjuk tudtára, lehetőleg félreérthetetlenül az ellenőrnek, hogy nálunk minden rendben van. És akkor egy kis áldozat árán kihúzzuk a következőig. Éppen ezért örökbecsű és megunhatatlan A revizor.