Nem tagadja, hogy nem mindig volt könnyű Oszter Sándor feleségének lenni, ő mégsem akart soha más férfit – írja a Bors.
Failoni Donatella zongoraművésznő 40 éve tartó házasságáról beszélt.
Olaszos a vérmérsékletem. Köztünk nagyon különleges kapcsolat van. Olyan, amit szerintem szinte senki sem ért meg. Igazából annak idején, amikor összejöttem vele negyven évvel ezelőtt, engem nem az érdekelt, hogy ő híres, hiszen az egész életem híres emberek között töltöttem. Az érdekelt, hogy okos, hogy reggel ötig lehetett vele beszélgetni. Még az se nagyon érdekelt, hogy jóképű, bár az nem hátrány. Rengeteg mindenről egyformán gondolkodunk, a műveltségi szint nagyon fontos. Például, ha nincs Pesten, és reggel nyolckor felhív, elkezdünk irodalomról beszélgetni, festészetről, görög kultúráról. Csak úgy eszembe jut valami, és ő folytatja. Nagyon kivételes kapcsolatunk van.
A színészért, miután eljátszotta Rózsa Sándort, megőrültek a nők, a zongoraművésznő erre így emlékszik vissza.
Eleinte napi harminc névtelen telefont kaptunk, aztán nemzeti gyász tört ki a nők között, amikor feleségül mentem hozzá. Mindennek elmondtak, és a többi, de én lavíroztam.
Nem állítom, hogy mindig hű volt hozzám, sőt biztos, hogy nem. De soha nem árult el, és ez a lényeg. Ha bárki kicsit közelebb akart volna kerülni hozzá, azonnal vége lett a kalandnak. Azt nem. Átmeneti kapcsolat, semmi több. Körülbelül annyit jelentett, mintha elnyalt volna egy fagylaltot.
6 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Most már nem csak a " fagyit " nyalja...:-))))
vót nekem egy kocsisom. Aszonta, bakfitty.
HOFI GÉZA: Aszonta, hogy bakfitty?
SZIRTES: Most mondom, hogy aszonta, hogy bakfitty!
Hát, ráemeltem a karót.
HOFI: Mert azt mondta, hogy bakfitty? Azért?
SZIRTES: Azé!
HOFI: Aztán: ráemelte?
SZIRTES: Rá!
HOFI: Mi lett vele?
SZIRTES: Alatta maradt.
HOFI: Húú!
SZIRTES: Nekem többé senki ne merészelje mondani,
hogy bakfitty! Mer ráemelem a karót!”
A türelem "Rúzsa Söndört" teremtett . De a türelmi zónáról ne beszéljünk.
Új hozzászólás