Hellász - Az ókori Görögország művészetének vázlatos története

Szobrászat A monumentális formaadású legkorábbi görög szobrászati stílust Daidaloszról, a mitikus krétai művészről nevezte el a modern tudomány. Ez az elnevezés csak azért tűnik jogosnak, mert a daidaloszi szobrászat központja a VII. század művészetének egyik vezető területe, Kréta volt, ahol nemcsak a keleti mintaképek utánzásában, hanem az új stílus fegyelmezett kifejezésmódjának kialakításában is az élen jártak. Krétáról ismerjük a legkorábbi épületdíszítő kőszobrokat és a legelső nagyméretű bronzszobrokat is. Valószínű, hogy a krétai mesterek nemcsak alkotásaikat küldték szét a görög világba, hanem közülük sokan el is vándoroltak olyan városokba, amelyekben még nem akadtak versenytársaik. Így váltak elindítóivá és terjesztiőivé más görög szigetek, elsősorban Naxosz és Szamosz mestereivel együtt a görög művészet első, valóban szobrászi stílusának. A legelső görög monumentális szobrok szerkezetét néhány, hosszú időre érvényben maradó alapvonás határozza meg. Ilyen elsősorban a frontális felépítés: az alak merev szembe-nézetben áll, a test középvonala mindenkor egyenes. A frontalitás nem tűri, hogy a tagok a szobor középtengelyében metsződő, egymásra merőleges képzeletbeli síkok közéből kimozduljanak. Minden szobrászati mű kompozíciójának célja, hogy az alak egységét, önmagában való zártságát, a tartás szilárdságát, és a környezetből való kiemeltségét biztosítsa.