NAGY SÁNDOR, A HÓDÍTÓ

Eredeti cím: ALEXANDERKiadó: INTERMEDIA FILMS / REVOLUTIONARY RELEASING – INTERCOMRendezte: Oliver StoneFőszerepben: Colin Farrell, Angelina Jolie, Anthony Hopkins, Val Kilmer, Jared LetoFilm: A Nagy Sándor, a hódítóban akad ugyan egy-két (de tényleg csak ennyi) monumentálisabb csatajelenet, meg persze vannak látványos díszletek, de Oliver Stone-t láthatóan nem az ilyesmi érdekelte, hanem Nagy Sándor személyiségét szerette volna megmutatni a maga – úgymond – összetettségében. Csak hát sajnos nem sikerült neki, pedig ideje igazán lett volna rá: a film játékideje 168 perc! Százhatvannyolc nagyon hosszú perc, amelynek eredménye mégis csak egy hiányos és érdektelen skicc a világhódítóról. Látjuk Sándort (Colin Farrell) gyerekkorában, látjuk, milyen szerepet játszott manipulatív és intrikus anyja, Olümpiasz (Angelina Jolie) ellentmondásos és egocentrikus személyiségének kialakulásában, végigkövethetjük barátságát Héphaisztónnal (Jared Leto), az egyetlen emberrel, akit valóban szeretett (az utalások szerint testi szerelemmel is, noha erre nincsenek egyértelmű történelmi bizonyítékok), látjuk őt győzelmet aratni a perzsák és királyuk, Dareiosz fölött, látjuk hatalma teljében, a „fél világ” uraként, kiderül, egyszerre mennyire határozott és mennyire bizonytalan és gyengéd tudott lenni (az viszont már kevésbé, hogy mennyire kegyetlen is), láthatjuk, ahogy végül túlzott becsvágyának áldozatává válik, mindezek ellenére mégsem ismerjük meg az igazi Nagy Sándort, mert a forgatókönyvben lyukak tátongnak, és a portré nemcsak hogy hiányos, de nem is erőteljes, nem is markáns, így a filmből biztosan nem fogjuk megtudni, igazából hogyan lett Nagy Sándor az, ami.