A mingliéletforma búcsút int a korábbi konvencióknak, és azt hirdeti, hogy egy egymásnak nagy szabadságot hagyó párkapcsolaton belül is megtalálhatjuk boldogságunkat – házasságlevél és közös lakás nélkül is.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
9 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ne nevessetek ki, de nekem erről a mingliről a kínai Ming dinasztia jutott először eszembe. És az pont nem a szabadosságról szól.
Sokszor gondolkozom azon az utóbbi időben, hogy amúgy is sokan vagyunk ezen a bolygón, nem bír már el bennünket. Úgyhogy lehet, nem olyan nagy baj, ha nem születik minden másodpercben egy újabb gyerek. Csak az lenne a jó, ha olyan helyre születnének a gyerekek, akik az emberiség szempontjából biztosítanák a továbbélést. Jaj - nehogy szélsőségesnek nézzetek! Csak csendben filozofálgatok.
A hozott személyiségvonások bizonyára belejátszanak ebbe, de szerintem meghatározóbb a családi környezet és szülő-gyermek viszony. Legalábbis a kötődési viselkedés típusait erre szokták visszavezetni. Kétségtelen, hogy genetikailag determinált agyi receptorok kapcsolatot mutatnak a kötődési viselkedés módjával, de ezt valószínűleg erősen módosítja a neveltetés. De mivel egyik életforma sem jobb vagy rosszabb, végülis a lényeg, hogy éljen mindenki szabadon (amíg másnak nem árt vele).
Ugyeugye, szia Neked is. Kínakutató vagy, avagy egy nagymama, aki sokat mondja, hogy "ugye megmondtam"?
nagymamakorú ez nagyon tetszik :D - messze vagyok nagyon ettől. sztem úgy született a nevem, hogy az első kommentelésben valamiért az jött elő, hogy ugyeugye megmondtam előre. de csak úgy fiatalosan :)
és hogy a témához is szóljak: én is a családban szerzett, megélt viselkedésformákat látom a meghatározónak. De azzal abszolút egyetértek, hogy éljen mindenki szabadon úgy, ahogy szeret, csak ne ártson vele másoknak.
Elkezdődött az individualizáció, úgyhogy önismeret és szabad akarat függvénye, ki mit választ. Én a magánéletembben is tipikus ikrek jegyü vagyok. Az egyik életem egy konvencionálisnak mondható családi házban levő családi élet, a másik a belvárosi lakásomban van, ami egykor "leánylakás" volt, amiből egy ideje kifúrtak a gyermekeim. Nálunk a családban mindenkinek igen nagy szabadság igénye van, a férjem, a gyerekeink és én is , mindannyian igényeljük az egyedüllétet is. 20.éve vagyunk együtt a párommal nagy szeretetben, de nem tudnám elképzelni, hogy folyamatosan egy fedél alatt éljek akár vele, akár bárkivel is. Számomra a jó kapcsolathoz nagyon fontos az autonómia és az elkötelezettség is. Ezen a ponton nem egyezik a véleményem a minglikkel, szerintem igenis nagyon fontos egy elkötelezett párkapcsolatban a házasság.a rituáléknak hatalmas erejük van,igy a házasság rituáléjának is.Minden egyes rituálé ősi,archetipikus erejü,évezredek történése van valamennyiőnk kollektiv tudattalanjában,és sejtjeiben rögzülve.Amikor ezt magunk is megéljük,akkor ez a mélyben levő hatalmas energia felszabadul és felénk áramlik.
Épp ezért,akik azt gondolják:ugyan,ez csak egy papír,meg hogy semmi jelentősége,hogy összeházasodunk-e vagy sem,azok alapvetően tévednek.
Bert Hellinger,korunk egyik legnagyobb ma élő terapeutája szerint(aki egyébként papból lett pszichológus,és akinek korunk egyik legnagyszerübb módszerét,a Hellinger terápiát,vagyis a családállitást köszönhetjük) egyenesen azt mondja: egy ponton túl a párkapcsolat házasság nélkül egymás sértegetése.Házasság nélkül ugyanis egy hosszútávú kapcsolatban azt élhetik meg a felek,hogy „még várok valaki jobbra,addig te is megfelelsz.”A házassággal,ami évezredek óta egy szent rituálé ,két lélek egymás teljes felvállalásával kötődik össze.
És ezt az elkötelezettséget ha az ember tudja egyeztetni az autonómia szükségletével (ami mindkét fél részéről megvan), akkor annak a kapcsolatnak igen nagy esélye van arra, hogy ne csupán hosszú távon maradjon meg, de szexi is legyen.
Hogy mennyire óriási energiák mozognak, azt az esküvőnkön éreztük.
Éppen a napokban gondolkoztam azon, hogy vajon a felelősségvállalás elől menekülés-e az, hogy nem házasodnak az emberek?
Új hozzászólás