Lett nekem pár évvel ezelőtt egy vak barátom, de már előtte is valamiért sokat gondolkoztam rajta, milyen lehet gyengénlátóként élni, hogy oldanak meg bizonyos helyzeteket, hogyan boldogulnak a nem nekik tervezett világban. Talán pont ezért bandukoltam el több alkalommal is a Láthatatlan kiállításra, ahol egyik tárlatvezetőm, láthatatlan kalauzom lett később barátom. Persze azóta semmi különöset nem látok ebben az egészben, olyan természetesen jön-megy, tesz-vesz, hogy szinte föl sem tűnik, nem lát se engem, se azt, ami körülvesz minket.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás