Áll a színpadon, egy szál gitárral a kezében és énekel. Érzem, hogy nekem adja a dalait, nekem énekli azokat az egyszerű strófákat, amelyekből ráismerek az országra, ahol élek. A Költő nekem énekel, elém tárja a lelkét. Egy szabad ember egy szabadság nélküli világban. Fény barázdálja az arcát, hunyorog. Később rájövök, hogy ez a hunyorgó tekintet a védjegye, ő így fürkészi a világot, ilyen csillogó, szúrós szemmel, és lehet, hogy nem is a fény zavarja annyira.

Meséli a szerelmet és az elválásokat, a balatoni nyaralást, az életet a munkásszállón, a személyes érzelmeit és a közhangulatot, és elszorul a torkom. Minden szavának súlya van. Tényleg, ezt miért csak olyan kevesen tudják? Cseh Tamás, a Költő, az Indián, ő tudta. S a közönség, mint a mesében önmagára ismerő gyerek, hallgatta, ahogyan énekelt.

A „létező szocializmusban” azt utáltam a legjobban, hogy amikor pocsék idő volt, az időjós akkor is azt jelentette, hogy derűs napunk van. A szocialista propaganda gépezet nem hagyott ki egyetlen ziccert sem.  Bereményi Géza és Cseh Tamás legnagyobb érdeme az volt egy ilyen történelmi korban, hogy nemcsak hogy semmiféle hazugságra nem voltak hajlandók, a legjelentéktelenebbekre sem, de úgy tudtak felmutatni egy villanásnyi részletet a hétköznapi életből, mintha a bajok legmélyéről törne fel a mondandójuk. Dalaik megnyitották az emberek szívét és szellemét egy szabad világra. S egy korban, amikor a valóságos szellemi nyitás lehetetlen, be kell menekülni az álmok világába. Ezért lett indián Cseh Tamás, mert tiszta, átlátható és érthető világban akart élni, amilyenben egyébként nem élhetett. Sem ő, sem más.

Bereményi Gézával együtt alkottak tökéletes párost. Szükségük volt egymásra ahhoz, hogy tehetségük teljes pompában ragyoghasson. A harminckilenc évnyi töretlen összhang, és a közös nyelvként szolgáló zene most véget ért. Cseh Tamás bekerült az örök fénybe, ahol biztosan kisimulnak az arcán a ráncok, és a tekintete csillogóbb lesz, mint valaha, amikor a gitárja után nyúl.

(A szerző szociológus, író, politikus)

3 hozzászólásarrow_drop_down_circle

zia
Cseh Tamás emlékéhez méltó ez a megemlékezés.......
Ildiki
Nálunk most is ő énekel... „Desire és az eső a címe a dalnak..."

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.