Ilyenkor október vége felé görcs telepszik a szívemre, lelkemre. Már nem elég az egyik kezem, hogy megszámláljam ujjaimon eltávozott szeretteimet. Az idén megint egy mécsessel többet kell csomagolnom és megtervezni az országjárást. Vonatozni nem könnyű a mai, zavaros, sztrájkhangulatú napokban.
Forrás:
tudtad.blog.hu
Feltöltő: slanger
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
28 hozzászólásarrow_drop_down_circle
A halottak napját Erdélyben"a világítás napjának" nevezik!!
Az emberek kimennek a temetőbe, világítani,a kárpitos pedig az apjára emlékezik ,aki azt mondta neki:
-"Jertek majd ki a síromhoz világítani, nem azért,hogy engem lássatok,vagy én lássak valamit, mivel a föld betömi a szemem,hanem, hogy a saját arcotokra hulljon a gyertya világa.
-Igen ,hogy a saját arcotokra hulljon a gyertya világa.
Világok világa""
Amíg az eredeti cikket olvastam (megértettem), valamiért az Eötvös vers sorai jártak eszemben!! Az egész kicsit hosszú lenne, de bemásolom a végét!!
"A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain
Mély nyugalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sóhajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.
Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, - felsóhajt,
S mély álomba merül.
És ím az árva boldogul,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.
Szíve még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott -
Meghaltak kínjai."
Úgy rémlik, hogy megzenésítve már hallottam, de lehet, hogy tévedek.
Új hozzászólás