Hogyan kínozzuk hatékonyan a felhasználóinkat?

Nagyszerű írásban foglalja össze Eshan Shah Jahan, a The Orchard termékfelelőse, hogy hogyan kell úgy megkínozni a felhasználóinkat, hogy azok úgy válasszák a fizetős szolgáltatásunkat az ingyenes verzió helyett, hogy közben még kínjaik ne nőjenek olyan nagyra, hoyg elhagyják a szájtunkat.  Én bizonyos szempontból ebbe a modellbe sorolom az összes paid wall próbálkozást is a weben, de nagyon sok freemium szolgáltatás is éppen ezen rosszindulatú filozófia mentén mozog, amikor az ingyenes szolgáltatásuk felhasználóinak az életét igyekszik a legkörmönfontabb eszközökkel megnehezíteni, és fizető felhasználókká alakítani őket.  Biztos vagyok benne, hogy vannak ennek a modellnek sikeres, hatékony megvalósításai. Ezeket a modelleket, gyakorlatokat pedig az egyre rezignáltabb üzleti döntéshozó követelőzése hívja életre, amikor egyre mérgesebben próbál nem fizető felhasználókból fizető felhasználókat varázsolni. Pontosabban: varázsoltatni. Jahan megjegyzi az írás végén, hogy a felhasználók tűrőképessége meglehetősen magas tud lenni, de egy igazi UX kínzómesternek ez nem szegheti kedvét. A sok kísérletezés meghozza az eredményt, miként a középkori tömlöcökben, kínzókamrákban is sikerült kitapasztalni, hogy meddig érdemes elmenni az emberek nyomorgatásában.  Amíg a középkorban a kínvallatások elsődleges célja az információszerzés volt, addig a modernkori UX kínzás célja a hitelkártyaadatok önkéntes megadása, fizetős júzerekké konvertálás.  Tegyük hozzá: mérhető, kontroll alatt tartható rossz felhasználói élményt tervezni valóban nagyobb mestermunka, mint közepes minőségben lekoppintani valamelyik Dribble screenshotot vagy "flat design" majomkodást.